Miért ölték meg Ferenc Ferdinándot?

Az oszmán hatalom Balkánról való kiszorulásával létrejött az önálló Szerb Királyság 1882-ben, amely nyilván meg akarta erősíteni a státuszát a régióban - ugyanakkor az OMM is hagyományosan érdekelt volt a Balkánon való minél nagyobb politikai és katonai befolyás elérésében. Mivel a cári Oroszország is ki akart törni az addigi kereteiből, a török elvonulásával szintén a szláv népek lakhelyéül szolgáló Balkánban látta meg az Európába való "beszivárgás" lehetőségét, a jelenléte egyetlen esélyes helyszínét.

A Szerb Királyság, amely a pánszlávizmus felfogásában élt, a cári Oroszországra mint az "egyetlen szláv nagyhatalomra" tekintett a kontinensen, ezáltal az egyetlen olyan erőre, amire támaszkodhatott függetlenedési törekvéseiben. Az orosz nemzetet általános felfogásban nagytestvérüknek tartották, maga az egyházi szerb nyelv is eloroszosítás útján létre. Mivel ekkoriban minden szláv nemzet valamilyen nagyobb hatalom alárendeltségébe tartozva, önálló államiság nélkül létezett (a lengyelek is - egyébként részben éppen Oroszország, részben Porosz(későbbi Német)ország, részben az OMM fennhatóságában szétdarabolva - a csehek, szlovákok, szlovének, horvátok szintnén az OMM-en belül voltak jelen), ami alól egyedül a Balkánon létrejött friss Szerbia és Bulgária képezett kivételt, de ezt is többszáz éves addigi török hódoltság után érték el. Az egyébként is igen agresszív szellemiséget képviselő szerbek erős nacionalizmusukban egyedül Oroszországban, mint a szlávok birodalmában látták a szláv kisnemzetek függetlenségének egyedüli kivitelezőjét.

Nem véletlenül lett Szerbia nemzeti zászlaja az orosz trikolór fordított sorrendű változata.

Így a cári Oroszország balkáni terjeszkedésre vonatkozó (tágabb értelemben véve Európában gyökeret verni akaró) politikai szándékai, és a szerbek szándéka szerencsés együttállásban találkozott.

Az Osztrák-Magyar Monarchia - mint mondtam - szintén természetszerűen ki akarta terjeszteni a befolyását a roskadozó Oszmán Birodalom által hagyott balkáni politikai vákuumban, így 1878-ban megszállta Boszniát, majd 1908-ban annektálta is a birodalomba. Mivel itt jelentős szerb népesség élt, valamint az OMM-nek már egyébként is volt szerb lakosú területe a Vajdaság képében, amelyre a terjeszkedni, minden szerbet egyesíteni szándékozó Szerb Királyság szemet vetett, igen ellenséges lett a viszony Szerbia és az Osztrák-Magyar Monarchia között.

Szerb merénylők már addig is rengeteg terrortámadást hajtottak végre a vajdasági területeken, iskolák, templomok, csendőrkapitányságok ellen, a média pedig kölcsönösen támadta egymást a két állam esetében.

Éppen erődemonstrációt szolgált volna az a hadgyakorlat, amiért a trónörökös főherceg, Ferenc Ferdinánd Boszniába, Szarajevóba utazott, és a szerb nemzet számára szándékos provokációként értékelten, de az is lehet, hogy csupán véletlen egybeesésként éppen a szerbek számára nemzeti ünnepnek számító rigómezei csata évfordulóján.

Amikor Gavrilo Princip, boszniai szerb merénylő meggyilkolta a trónörököst, az tulajdonképpen egy folyamat csúcspontja volt, az addig is létező, monarchiaellenes merényletek betetőzése. Saját maga pedig úgy érezhette, hogy ugyanúgy jár el, mint a hagyomány szerinti szerb nemes, aki a rigómezei csata napján belopózva az ellenség táborába megölte I. Murád szultánt.

Ez volt a végpont, aminek hatására az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumot intézett a Szerb Királyság felé, többek között olyan pontokkal, miszerint a médiának fel kell hagynia a monarchiaellenes tartalmakkal, illetve a szerb hatóságoknak engedélyezniük kell a merénylők utáni nyomozást Szerbia területén is - más egyebek mellett, amelyeknek csak együttes elfogadását adták meg lehetőségként, így eleve bele volt foglalva a visszautasítás is.

A válasz után következett a hadüzenet, amelyet azonnal követett a "nagytestvér", a Szerbiát mint "előretölt bástyát" mindig politikailag támogató cári Oroszország hadüzenete az OMM felé, valamint Németország szövetségi segítsége az OMM-nek, végül a teljes kontinensre kiterjedő háború, ami a gyarmatokkal együtt világháborúvá nőtt egy pillanat alatt.

A szerb merénylők számára tehát ezen fenti, hosszú lezajlású folyamat indokolta Ferenc Ferdinánd meggyilkolását. De a helyi érdekeltségűnek ígérkező balkáni konfliktusból (ilyenből volt nem sokkal korábban már kettő is (az Oszmán Birodalom ellen Szerbia, Bulgária, Montenegró és Görögország együttes részvételével, 1912 - 1913 között; majd a dominánssá vált Bulgária ellenében Szerbia, Görögország, Románia és az Oszmán Birodalom képviseletével, 1913. június 29-től augusztus 10-ig) a bonyolult, egymást bebiztosító szövetségi rendszerek miatt ekkor sokkal nagyobb, az egész világra kiterjedő háború lett. Erre akkor már régóta készült Európa, és csak az indokot, az alkalmat várta, és látható volt, hogy a Balkán lesz ennek okotadója - a zavaros helyzete, és az addig is megejtett több háborúja miatt. Ezért tapadt rá már a korban is az "Európa puskaporos hordója" megnevezés.

Ferenc Ferdinánd egyébként sem osztrák, sem magyar szempontból nem lett volna kívánatos uralkodó. A magyar nemzettel szemben nem is rejtett gyűlölettel élt, ami számunkra lett volna súlyos következménye a trónrakerülésének, míg cseh felesége ráhatása miatt komolyan foglalkoztatta a gondolata a dualista berendezkedés háromközpontúvá alakításának, a cseh fél belefoglalásával - amely pedig az Udvar számára lett volna előnytelen.

Mert a Monarchia annektálta Boszniát ami vérig sértette az egyesülést és pánszlávizmust hirdető szerbeket, emiatt következett be a merénylet.

Egyébként Ferenc Ferdinánd halálának örültek is mind Magyarországon mind Ausztriában ugyanis erősen szlávbarát és magyar ellenes volt és a szlávokat is be akarta venni a kormányzásba tehát nem rajongtak érte se a németek se a magyarok.

Kicsit vizsgáljuk meg milyen ember is volt ő. 1863-ban született, apja második feleségétől. Amikor megtudta hogy ő lesz a trón örököse még 30 éves sem volt. Alaposan nekifeküdt, könyveket bújt hogy megfeleljen a feladatnak. Katona ember volt, akinek a számos mániája között ott volt a lövöldözés (lőtt mindenre ami élt és mozgott, és ha ilyen célpont nem akadt akkor a fákat vette célba). Meglehetősen primitív ember volt aki csak az őt érdeklő területeken tudott valamit felmutatni, az általános műveltség, kedvesség, jó modor idegen volt tőle. Merev ember volt és az Udvarban is megdöbbentő módon gondolkodott a Monarchiáról. Ferdinánd legfőképpen a magyarokat utálta, arrogánsnak, követelőzőnek és folyton lázongónak tartotta őket, ő a szlávokat részesítette volna előnyben és a magyarokat is vissza sorolta volna a többi nép közé. Ezzel Ferenc József nem értett egyet, hiszen akkor az egész kiegyezéses életműve dugába dőlt volna. Valójában a CSászár és Ferdinánd utálta egymást.

Aztán ott volt még a házasodás kérdése is. Általános megdöbbenést keltett az udvarban amikor kiderült hogy a cseh Chotek Zsófiát akarja majd elvenni. A Chotekek ugyan Ausztriában senkik voltak, nem versenyezhettek a Habsburgokkal, de otthon Csehországban a legősibb családnak számítottak. Először titokban randizgattak levelezgettek, majd kitudódott a dolog. Erre Ferenc József berendelte magához unokaöccsét és alaposan leteremtette hogy a dicső Habsburgoknál ilyen rangon aluli házasság nem engedhető meg. A császár persze attól is tartott hogyha engedélyezi ezt a lezüllést akkor sose lesz vége ennek a házassági degenerálódásnak és lecsúszik az egész Habsburg ház. Aztán a császár fogcsikorgatva de mégis beadta a derekát, de azért a sznobok mintájára még utoljára belerúgott mindkettőbe: alá kellett írniuk hogy a felesége sose lehet megkoronázott császárnő. Sőt ha gyerekük születik ők sem örökölhetik a trónt és még a Habsburg nevet sem használhatják. Ez alattomos tőrdöfés volt.

1914 nyarán a Monarchia hadserege nagyszabású hadgyakorlatot rendezett Boszniában. Mivel már évek óta tudták hogy csak úgy nyüzsögnek ott a nacionalista, anarchista és egyéb bomlasztó elemek meg akarták mutatni a birodalom katonai erejét mintegy elrettentés gyanánt. Persze ezt az ottaniak provokációként értelmezték. Bosznia a birodalom peremvidéke volt és az ottlakókat nem igazán érdekelte a Bécsi rangsor utáltak egységesen minden Habsburgot. A sors iróniája hogy végül is az az ember lett a szláv lázadók áldozata aki mindvégig a szlávok pártján állt a magyarokkal szemben, aki a Birodalomban meg akarta szüntetni az osztrák magyar kettősséget. Tehát a nagy szláv álmokat kergetők saját maguk alatt vágták a fát. Aztán jött a történelmi pillanat és egy Princip nevű szerb diák lelőtte a trónörököst.

És itt kanyarodjunk vissza a Habsburgokhoz, ugyanis Bécsben senki nem sajnálta Ferdinándot, Ferenc József is csak egy bosszantó adminisztratív problémát látott a dologban hogy kereshet egy másik trónörököst. Meg hogy hogyan temessék el őket hiszen egy "alsóbbrendű" Choteket nem temethetnek egy dicső Habsburg mellé. Végül nem a családi kriptába hanem egy magánkriptába temették el őket egy birtokon.

Talán, mert megszállták Szerbiát és Boszniát és a szerb nacionalisták nem akartak egy idegen hatalom elnyomása alatt élni?

Egyébként Ferenc Ferdinánd gyűlölte a magyarokat, szóval nem kell sajnálni őt.

Jönni fognak majd a "'magyarelleneshabsburg" meg a "ferencferdinándparasztotreggelizett" kommentek a... majmoktól.

Már leírták, hogy miért ölték meg dicső trónörökösünket.

Ferenc Ferdinánd nem általános értelemben a birodalom minden szláv népének kívánt több önrendelkezést adni, hanem célzottan a cseh félnek. Így például a horvátok ezen igénye - amely státuszukból eredően szintén indokolt lett volna, szemben például a szlovákok, szlovének vagy ruszinok történelmi jogalap nélküli megfogalmazásaival -, nem került volna kiteljesítésre.

A dualizmusból trializmusba való átalakulása volt a szándéka, egy három központú Osztrák-Cseh-Magyar Monarchia elképzelésével.

Ferenc Ferdinánd felesége - ahogyan már el is hangzott - az egyik legősibb cseh grófi családból származó lány volt. Így érthető, hogy erős ráhatással lehetett a cseh örökös tartomány társországi szintre emelésével kapcsolatosan a trónörökös felé.

Ferenc Ferdinánd nyilvánvalóan tényleg szerelmes volt belé, hiszen miatta vállalta a morganatikus házasságot is, sőt, hajlandó volt lemondani születendő gyermekeik esetleges trónigényéről is ebből következően.

------------------

Még egy megjegyzés:

"Rákóczi hadnagya" felhasználónév, és "dicső trónörökösünk"?:)

Ahogy mondani szokták, remélem, hogy komoly, mert viccnek nagyon durva lenne.

Rákóczi egy teljesen más korban élt.

Ferenc Ferdinánd dicső, I. Lipót meg I. Jóska két magyarellenes senki.

Mitől is dicső? Túl azon, hogy egyébként ismert volt az indulatossága a magyarokkal szemben, nem is került trónra.

Elég erősnek érződik a trollkodás íze ebben.