A kormány miért nem inkább szüntet meg támogatásokat, minthogy "hogyan-nevezzelek-el" adókat vezet be?

A #10 válasz leírta a mai magyar valóságot. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni, hogy még nincs vége. Lesz még sok adófajta, és mindegyik kulcsának emelése, kivéve amit Orbán önmaga dicsőségére használ (SZJA) és amit a nemzetközi világ (Unió) nem enged (ÁFA).

Kicsit általánosabban azonban:

Egy kormánynak az adó-támogatás politikáját elvben az ország adott helyzete és az ahhoz képes kitűzött (jó) célok viszonya határozza meg. Közismert gazdasági, sőt természettudományos szabály, hogy a stabil és hatékony folyamat feltétele az egyensúly, és az, hogy a benne kölcsönhatásban lévő "objektumok" fontos tulajdonságai ne essenek túl távol. Társadalomban ilyen fontos tulajdonság a vagyon- és jövedelemolló. Ha ez nagy, az a hatékonyság rovására megy. Ha azért nagy, mert a képességek ennyit engednek, az oktatás színvonalát kell azonnal növelni. De addig is, míg eredmény mutatkozik, mintegy tűzoltásként szükség van segélyekre, támogatásokra. Néha és bizonyos irányokban jó nagyokra. De ennek egyetlen (ésszerű) oka csak az lehet, hogy ezáltal a hatékonyság nő (kisebb a visszahúzó erő, mint a befektetett energia). Ezeket a juttatásokat csak nagyobb adókkal lehet kompenzálni.

De ugyanez a gondolat azt is eredményezi, hogy folyamatosan vizsgálni kell a társadalom helyzetét. És ahol a támogatott csoportok már közelítik a nem támogatottak alját, ott lehet azt csökkenteni. Végső soron - egészséges társadalomban - a támogatások minimalizálhatók, de el nem tüntethetők, mert önhibáján kívül erősen hátrányos helyzetű emberek mindig lesznek (sérültek, rendkívül súlyos betegek, és mások).

Ha egy kormány a társadalom érdekeit képviseli (és nem az önérdekeit, mint itt), akkor létrehozható hosszú távon egy alacsony adószintű és alacsony támogatásszintű ország. De ez a társadalom jelentős részének támogatása, tevőleges részvétele nélkül nem valósítható meg. Nem egyszerű feloldani azt az ellentmondást, hogy a jelenlegi kormány létrehozta (sajnos már múlt időben) a gondolat nélküli, cselekvésképtelen és torz szemléletű emberek tömegét, ezzel a társadalmi rossz követését közszemléletté tette, ugyanakkor ebben a közegben kéne úgymond demokratikus keretek között egy fordulatot végrehajtani. Egyre többen vélik úgy azon kevesek közül, akik még képesek látni és átlátni a folyamatokat, hogy ez nem is lehetséges. Kicsit természettudományosabban: a haladás irányának megváltoztatásához erő kell. Mégpedig a fenntartó erőnél jóval nagyobb. Az erő és demokratikus átalakulás egymást kizáró fogalmak.

"2 gyermek vagyok, így 2*12500 a családi kedvezmény. Ugyanez egy 3 gyermekesnél 3*33000 (egységár is megugrik),"

2X20.000 lesz az.