Nektek nincs elegetek a fogyasztói társadalomból és a tervezett elavulásra épülő világból? Nem lenne jobb egy ilyen világ?

Reggel felkelsz az ébresztőóra csörgésére. Tegnap este véletlenül leesett a földre és szétesett, de könnyen meg tudtad szerelni, hiszen felhúzós óra, fogaskerekekből és egyéb mechanikus alkatrészekből áll.

Kimész a fürdőbe. Tegnap este nem működött a WC lehúzó, de simán megszerelted.

Mész a konyhába reggelizni, összedobsz magadnak valamit ami a saját ízlésed szerint van saját magad által elkészítve, ráadásul olcsó is. Az előregyártott áruk nem igazán vannak elterjedve, mert úgyis mindenki tud főzni és olyanok a munkahelyek meg az életritmus, hogy van idő ilyesmire.

Kint beszállsz a kocsidba. Nincs benne egyetlen számítógépes alkatrész sem, még injektor helyett is karburátor van. Ha lerobban, bármikor simán megszereled magadnak, pont tegnap robbant le és könnyen meg tudtad csinálni.

A munkahelyen kereken 8 órát dolgozol normális tempóban, ebben szerepel egy ebédidő is, az ebéd ingyen van.

Elindulsz haza, hazaúton elkezded hallgatni a kazettás Walkman-edet. A bal füles hangosabb, mint a jobb. Semmi baj, gyorsan állítasz a fejen egy zsebedből előkapott csavarhúzóval és minden OK. Egy telefonfülkéből felhívod egy haverodat. Mobiltelefonok kaphatóak, de nem sok embernek van, neked pl. nincs. Otthon főzöl magadnak vacsorát, bekapcsolod a TV-t, de nem indul be. Semmi baj, leveszed a hátulját, kicserélsz egy alkatrészt és minden OK.

Észreveszed, hogy a nappali ajtaja mindig befele csukódna magától. Semmi baj, kettétépsz egy üres gyógyszeres dobozt, a felét félbehajtod és bedugod a nyitott ajtó alá, így már nyitva marad.

Mit szólnátok egy ilyen világhoz, mint amit itt leírtam? Nem lenne jobb ennél a fogyasztásra orientált kapitalista világnál, ahol mindent úgy terveznek meg, hogy látszólag csili-vili király legyen, de képtelenség legyen megszerelni, közben pedig rohanó életmód van, a munkahelyen meg kizsákmányolás?