Hogy lehet egy Szegedi Csanádhoz hasonló módon "életfelfogást" változtatni?

# 7-esre válaszolva:

Kedves kérdező!

Én személy szerint egyetértek az 5-ös hozzászólóval.

Ő sem azt mondta, hogy MINDEN szélsőjobboldali problémás hátterű, csak azt, hogy "A LEGTÖBBSZÖR" az.

Ezzel viszont teljesen egyetértek, saját élettapasztalataimból kiindulva. A régi iskolatársaim közül többen lettek különböző szélsőjobbos szervezetek képviselői, és egy kivétellel mind problémás esetek voltak: erőszakos, verekedős apa és nagyon szegény, falusi származás (ő még választásokon is indult a közelmúltban), a másikat egyedül nevelte az anyja stb.

A legtöbb valamilyen kisebbrendűségi komlexusból fakadóan lett szélsőséges, mert kompenzálni akart.

Volt egy fogyatékos iskolatársam is, akit az osztálytársai sokat bántottak, mert hiperaktív és nehezen elviselhető volt. Az apja befolyásos ember volt, ezért vették fel szegényt (még egyetemet is végeztetett vele nagy nehezen), pedig látszott, hogy speciális, felzárkóztató oktatásra szorulna.

Ez a fogyatékos ember lett később a Hatvannégy Vármegye területi ELNÖKE! Nem sokáig persze, mert hamar kibukott, hogy nem képes semmilyen vezető tisztséget eellátni, de később is meghatározó ember maradt a csapatukban. Egy fogyatékos ember!

Az egyetlen szélsőjobbos ismerősöm, aki nem problémás hátterű vagy gyerekkorú ember, az családi tradícióból lett az. Már az apuka is az volt, úgy nevelték. De ő nem is igazi szélsőjobbos, inkább azt mondanám, hogy az átlagnál nacionalistább jobboldali ember.

Egyébként szerintem te félreértetted az 5-ös válaszolót, mert ő nem azt mondta, hogy a szélsőjobbosok okvetlenül BUTÁK vagy TUDATLANOK, hanem azt mondta, hogy SÉRÜLTEK érzelmileg és általában valamilyen sorozatos sérelmet akarnak megbosszulni, vagy egy komplexust túlkompenzálni.

Ez lehet igaz okos emberekre és gazdagokra is. Pl. verte az apja, terrorizálta az anyja, rosszul bántak vele az osztálytársai, esetleg nem magyar származása miatt akar "túlteljesíteni", bizonyítani, hogy ő mennyire nagyon magyar (lásd az öngyűlölő zsidókat, pl. Szegedi Csalárdot is, vagy öngyűlölő magyarokat szlovák és román oldalon stb.).

Ez tipikusan valamilyen komlexus túlkompenzálása vagy revansvágy egy (vagy sok) sérelem miatt.

Nincs összefüggésben az IQ-val, sem a lexikális tudással, sokkal inkább az érzelmi intelligenciával (EQ-val), és az elfojtásokkal.

Sokszor az alacsony érzelmi intelligencia (ami alacsony empátiás készséget is feltételez) önmagában elég a radikalizálódáshoz, főleg ha valamilyen beteljesületlenséggel társul.

Álralában a normális családi és anyagi hátterű, szeretetben nevelt, a társadalomban jól boldoguló, saját szakmájában sikeres és magánéletében, párkapcsolatában boldog, elégedett ember ritkán lesz szélsőséges, mert nincs mit ráfognia "a nyuszira". Bűnbakra a sikertelen, valamilyen szempontból sérült embernek van szüksége, hogy rámutathasson valakikre: miattuk van ez, miattuk nem sikerül nekem ez vagy az.

Az elégedett, beteljesült ember lehet patrióta, hazafi, még nacionalista is, de nagyon ritkán válik sovénná, kirekesztővé, szélsőségessé, idegengyűlölővé vagy kisebbségellenessé.

Van persze olyan jelenség is, amit "szalonantiszemitizmusnak" hívunk, de ez különböző gyökerű, mint a szélsőségesség.

Ennek polgári, történelmi tradíciói vannak (sajnos) Magyarországon, és a nagypolgári, nemesi antiszemitizmus maradványai (lásd a budai, gyakran sváb származású polgárság körében divatos szalonantiszemitizmust).

Ez egyrészt a dzsentri-komplexus máig élő maradványa (a lecsúszott nemesség komplexusai a sikeres polgársággal szemben), részben a nemesi-nagypolgári antiszemitizmus hagyománya mentén kialakult érzület.

Ez a fajta antiszemitizmus azonban általában nem faji, etnikai alapú, hanem vallási-kulturális antiszemitizmus. Gyökereit a középkori keresztény antijúdaizmusban lehet felfedezni, és alapvetően ma is inkább antijúdaizmusként lehet felfogni mint antiszemitizmusként.

A "szalonantiszemita" a kikeresztelkedett és teljesen asszimilálódott zsidót nem tekinti zsidónak, üldözendőnek. A zsidó vallást és kultúrát üldözi, kiütést kap egy zsinagóga látványától és elájul, ha menórát lát. Ha egy kapedlis vagy pajeszos zsidó megy vele szembe az utcán, súlyos szív- és érrendszeri panaszai támadnak, egy nyilvános hanukai gyertyagyújtás látványától azonnal mentőt kell neki hívni. :-)))

De ha Grünfeld Mózest zsinóros mentében, bocskaiban látja feszíteni a húsvéti szentmisén, akkor már elnézi neki a zsidó származását, nem tekinti zsidónak.

Ezek a klasszikus szalonantiszemiták (általában ez egy kiöregedő generáció, zömmel nagyon idős emberek) lehetnek igen gazdagok, rendezett családi hátterűek és sokdiplomás, okos emberek (persze az EQ sokszor esetükben is alacsony, de még az is előfordul, hogy nem).

Ők viszont nem meggyőződéses szélsőjobbosok valójában, hanem kinevelt antiszemiták, az antiszemitizmusuk "tanult antiszemitizmus", amit gyerekkoruk óta nevelt beléjük a környezetük.

Általában amúgy képtelenek volnának bántani egy zsidót, szájkarate náluk az egész, egy póz, amit felvettek.

Viszont történelmileg nézve esetükben is igaz, amit az 5-ös válaszoló írt, csak a komplexus áthagyományozódott a családban. Ilyenkor is egy sérelem, egy komplexus a kiváltó ok, csak nem az egyén szenvedte el, hanem a kábé a grószpapája, akit hétszilvafás nemes volt és lecsúszott, miközben azt kellett látnia, hogy a zsidó nagypolgárság felemelkedik. Ott a kutyabőr a padláson, az egykori udvarház vagy kastély fényképe a kredencben, a nemesi pedigré a lelke mélyén, és haragszik a tetves zsidókra, akiknek sikerült kitörni a gettóból (ahol a helyük lenne, akár a drága jó középkorban), miközben az ő Árpád oldalán belovagolt családja lecsúszott és elvesztette hatalmát...

Ez a "poszt-dzsentri" szalonantiszemitizmus kevésbé véresszájú, követői általában amúgy nem is szélsőséges pártok szavazói amúgy. Általában Fideszesek, nem Jobbikosok, és egészében véve nem szélsőségesek, esetleg enyhén radikálisok.

Nem minden antiszemitizmus szélsőjobboldali gyökerű tehát. Horthy is antiszemita volt, de belül rühellte a nácikat és a hungaristákat. Az ő fehérgalléros, nemesi, arisztokratikus antiszemitizmusa az utóbbi jelenség körébe tartozott, míg Szálasi hungarista, rasszista, faji antiszemitizmusa az előbbi jelenség körébe (valódi szélsőségesség körébe).

Kérdező, nem tudom, mióta jársz erre az oldalra, de szerintem még sosem láttál, és nem is fogsz soha olyat látni, hogy két vitatkozó fél közül az egyik meggyőzte volna a másikat. Ilyen nincs, és azért nincs, mert a politikai véleményedre nem logikai úton jutottál el. Az inkább a valláshoz hasonló, logikán felül álló lelki alkat eredménye. Gondolj bele, ha létezhetne egy igaz, logikus ideológia, akkor az szükségképpen elnyomná a többit. A tudomány így működik, ami cáfolható, az nem igaz, és kész. Ideológiáknál az is igaz lehet, ami cáfolható: "Ismerek rendes cigányokat, de rohadtul utálom mindet." Nyilván hallottál már ilyesmit. Ebben semmi logika, mégis működik. Ha pedig a politikai vélemény lelki alkat kérdése, akkor nyilvánvaló, hogy a szélsőség csak valami probléma eredménye lehet, elég csak a kritikátlanságra gondolni. Látod, ez általánosításnak tűnik, de nem az, mert én azt tekintem szélsőségesnek, akire ráillik az első válaszomban leírt jellemzés. (Az viszont általánosítás, hogy minden cigány tolvaj, hiszen annak ellenére vallják ezt, hogy mindenki tud ellenpéldát mondani.) Arról nem én tehetek, hogy nincs másfajta szélsőséges, csak és kizárólag kisebb-nagyobb mértékben sérült ember. (A vezetőket ne keverjük ide, ők nem feltétlenül hisznek abban, amit mondanak, de ezt ne erőltessük, messzire vezetne.) De keress egyet! Az se baj, ha csak évek múlva találsz, elég, ha magadnak bebizonyítod, hogy nincs igazam. Keress egy jómódban élő, viselkedési- beilleszkedési zavaroktól mentes, egészséges, rendezett, valóban jól működő családból érkező szélsőségest. Jelzem, az antiszemitizmust nehéz szélsőségesnek tekinteni, mert sokan úgy is utálják a zsidókat, hogy talán életükben nem láttak egyet sem közelről, csak mondták nekik, hogy utálni kell őket. Az antiszemitizmus inkább csak olyan mainstream, lakossági szélsőség.

Egyébként az előző válaszom százalékán jól látszik, hogy az utolsó mondata igaz. :)

Én hajlandó vagyok elfogadni, amit előttem a többiek leírtak, ugyanakkor ennek kapcsán lenne még egy kérdésem.

Ebben az esetben mi a magyarázat, a nem szélsőjobboldaliak pálfordulása esetében?

Jó-jó, tudom-tudom, most jön a forrásos rész, meg, hogy egyesével mutassak be név szerint mindenki aki ilyen volt.

Egyet biztosan tudok:

Az én ismerősöm ugyanis nem volt szélsőséges mégis ugyan ez a történet játszódott le. Kiderült, hogy nagymama zsidó volt. Azonnal "átkeresztelkedés" és irány Izrael. Azóta ott él, valami tök furcsa néven.

Hasonló dolgokról szoktak beszámolni dokumentum filmekben is a II vh-ban résztvevő német katonák utódairól vagy az odaveszettek utódairól.