A magyar emberek nagy általánosságban miért hisznek abban a modellben, hogy hülyére kell magunkat dolgozni és akkor abból lesz a jólét?

Nem rossz példa amúgy.

Hollandiában van mosógépbekötő. Akinek a munkája kb 5 perces és semmi fizikai megterhelés nincsen. A szakmunkások, pedig az tény, hogy jól meg vannak fizetve...

Szóval, másabb világ.

Nem egészen értem, hogy mit akarsz.

Azt akarod ismertetni, hogy Hollandiában magasabb az életszínvonal és az emberek napi 8 óra melóból jól megélnek? Köszi, ma tudtuk meg.

Az a baj, hogy Jóska nem segélyért áll sorba, hajt, uram bocsá' szereti is a munkáját, eltartja belőle a családját?

Dolgozna Jóska is 8 órát 2500 euróért, csak itthon az nem jön össze, nem kesereg hanem hajt, még nem ment el az országból, itt tervezi az életét, nevel gyereket, keményen dolgozik.

Az úgy van kérdező, hogy mindenütt van egy életszínvonal (jó vagy rossz, most nem ez a kérdés), és ebből következően egy életforma. Az ott élő azt szokta meg, sok választása nincs, részben azért, mert tényleg nincs, részben azért, mert egyedül nem képes rá. Na már most, minden ember alaptulajdonsága, hogy szüksége van sikerre, ez viszi előre. Ahol a jólét és automatizálás könnyű munkát tesz lehetővé, ott erre büszkék. Ahol a kemény munka marad, ott legalább arra próbál (ösztönösen) büszke lenni, hogy bírja.

Ezt a különbséget nem az átlagembernek kell megváltoztatnia, hanem a vezetőinek megfelelő szervezéssel, átlátással, helyzetbe hozással és még sok mindennel. Az átlagember feladata az, hogy ilyen vezetőt válasszon önmaga számára, és ne tűrje, ha vezetői mást csinálnak. Nem neki kell a társadalmat jobbá tenni, nem a feladatot kell átvenni, hanem annak elvégzését kell kikényszeríteni azokból, akik értenek hozzá.

Mondjuk a holland nép erre képes, a magyar meg erre nem. De ne feledkezzünk meg a történelmi és földrajzi különbségekről. A hollandok tengeri nép, küzdeni és összefogni az elemekkel való harcban tanultak meg, így lehettek gyarmataik, így gazdagodhattak mások kárára. Most egyfelől jogosan büszkék, másfelől mások lehetőségeinek elvételére büszkék, de ezt nem fogadják el. PEDIG ÍGY VAN. Nálunk a küzdés ember ellen volt, az más, az ember csal, ott tehát mást kellett megtanulni. Ráadásul ütközőzónában voltunk kezdettől fogva. Ez jó, mert rajtunk mehet minden keresztül csak (és ennek lehet hasznát venni), meg ugyanakkor ez rossz is (mert mindnek mi vagyunk útjában). Nem könnyű e kettősséget kitanulni, és mi többnyire rossz vezetőket választottunk. Most különösen.

"...Jayden beül a gép mellé napi 8 órát, kényelmesen elnyomkodja a gombokat..."

Azért ott sem mindenki születik Jaydennek. Ott is vannak melósok, akik pont úgy dolgoznak, mint nálunk. Igaz, többszöröséért, mint nálunk...

És itt Magyarországon is vannak Jaydenek, akik csak "elnyomkodják a gombokat", és ötször annyit (de inkább tízszer annyit) termelnek, és keresnek vele, mint Jóska a két kezével.

Nem tudom, te hol élsz, de az emberek nem "abban a modellben hisznek", hanem van aki ezzel foglalkozik, van akinek más a munkája, van aki vállalkozik, és van aki melós lesz - mint az például Hollandiában is ugyanígy van.

A különbség inkább a jövedelmi viszonyok között van, de egy holland melós sem keresi halálra magát Hollandiában, az csak innen nézve tűnik úgy. :-D

"Majd visszavonom, ha meggyőz a magyar az ellenkezőjéről."

Nehéz lesz. Mert a saját példa a legmeggyőzőbb.