Kérdezem én pártatlan: amikor Horn kórházban haldoklott ezt muszáj volt?

"azért ne vontassunk, nem történt az amit leírtál, de nem akarom kikerülni a kérdésed."

- Melyik rész nem történt meg? Nem ítélték halálra Wittner Máriát? Nem lépett önként fegyveres szolgálatba Horn? Nem kapott kitüntetést a megtorlás időszakában nyújtott teljesítményért? Nem lett belőle kormányfő később? Pontosan mi nem történt meg abból, amit leírtam?

"Talán igen. Mert ha haldoklik, fetreng, szenved, tudatát veszti, tehetetlen lesz, akkor talán nem épp bűnhődik?"

- Azért indokolatlan ezt ilyen érzékletesen lefestő szavakkal írni... Persze, érzelmileg szuggesztív, csak épp úgy hamis, mint Horn élete munkássága is.

"A földi szenvedését megszenvedte." Van-e még mit számonkérni?"

- A kérdés az, hogy _ő maga_ megbánta-e, ő bocsánatot kért-e a tetteiért. Tudjuk, hogy nem, élete végéig nem tanúsított megbánást, nem revizionálta a tetteit, nem ítélte el, és nem bánta meg. Tartotta magát akkori álláspontjához. Innentől kezdve nincs hogyan megbocsáltani sem. Mert a bocsánatnak a megbánás az alapja.

"Egyébként akármennyire is ellenszenves valaki (mint nekem volt Horn) nem felel a teljes kommunista fogalomért."

- Nem is állította senki. A saját kezével elvett emberéletekért felelős.

"Ha egy mondjuk nyilas lett volna ilyen helyzetben, ahogy a példád mondja, miért tennék kivételt és rá nem érvényesíteném? Logika."

- Igen. Hogy vörös vagy, mint a pávián ülepe, a kommunizmus "egyébként nemes" gondolataiért tévútra terelődött emberek által elkövetett bűnök bocsánatosabbak, mint az "alapvetően is gonosz", és jól nem létrejöhető fasiszta eszmékből fakadó bűnök elkövetései - mint azt kifejtetted a levelekben. Már amennyiben jól azonosítalak be így névtelenül.

"hanem arról amit leírtam, és arról hogy a haja szála se görbült, és a Fidesz még tapsikolt neki gátlások nélkül.

nem bántani kellett volna, csak kivonni a közéletből, ahová beengedni is gonoszság volt állapotát tekintve, és egy kis bocsánat belefért volna a miniszterelnöktől pl."

- Hornnak állami dísztemetése volt, a kormánytagok jelenlétével, ami már önmagában öklendező reakciót vált ki belőlem - milyen meggyalázásról beszélsz? A nekrológja mellé még egy nevének szóló himnuszt is kellett volna kapnia? '90 után kormányfő lett, ahelyett, hogy elítélték volna, de a legkevesebb, hogy a politikában már nem kaphatott volna szerepet - előtte sem, de ekkortól már jogállami keret működött.

"nem ismerek oylan yilast mint akit a példádban teremtettél, ebben->"Vajon számonkérnéd-e azt a holokausztot megjárt zsidót, aki egy vaskereszttel kitüntetett SS lágerőr halálát kívánja, aki egyébként politikai szereplő, sőt, kormányfő is volt a demokráciában?"

- Hát ez az! Elképzelhetetlen lett volna '45 után, hogy egy kitüntetett SS-tag és náci párttag kormányfő legyen Németországban.

Ellenben Magyarországon '90 után lehetett egy kitüntetett pufajkás miniszterelnök.

"ha van iylen akkor beszél róla, erre gondoltam, értsed amit mondok ha kritizálsz."

- Ehhez sokat segítene, ha nem ilyen katasztrofális írásképed lenne.

Ha figyelmesen áttanulmányozzuk Wittner Mária életrajzát, akkor nehezen találunk említésre méltó dolgot benne (ti. ami sok emberre volt jó hatással). Ha nyilatkozatait tanulmányozzuk át, akkor egy jellemtelen, hazudós, nagyot mondó és sok ellentmondással rendelkező embert látunk, akire a legfőbb jellemző: erős szereptévesztésben van.

Ha figyelmesen áttanulmányozzuk Horn Gyula életrajzát, abban sok homályt, sok borzalmat és sok érdektelen részt találunk. Ha azt nézzük, volt e hatása, hát bizony elég sok ember erősíti ezt meg. És érdemi tapasztalat birtokában a pozitív hatást emelik ki, várom, akinek vannak negatív tapasztalatai. Ha nyilatkozatit tanulmányozzuk, akkor egy szellemes (nem én mondom, Torgyán mondta), jól fogalmazó, kevés ellentmondást tartalmazó embert ismerünk meg, akiben elég sok a sértettség. Szereptévesztésben nem gondolnám, hogy volt.

De ez mind nem számít, csak azért említettem, mert látható, sokan tetszelegnek abban a szerepben, hogy ők ismerik e két embert. Csak a tevékenységüket kevéssé.

Ami számít, az a kérdés. Igaz ugyan, hogy egy közismert politikusról szólt, de a lényeg mégis az, miért hagyták, hogy úgy legyen. A válasz: mert nem tehettek mást. Egyfelől az orvosi eskü egyértelmű és vannak még mindig, akik értik és betartják. Másfelől ez a folyamat általában is szabályozott, és ez alól nem kivétel egyetlen politikus se. Nevezetesen az orvos dolga a gyógyítás, amíg lehet életben tartás. Az egyén teljes mértékben rendelkezik saját életével, amennyiben az más életet nem sért. Ha erre nem képes,akkor van hozzátartozója, ki ezt a jogot gyakorolhatja. Ezen túl, egy elszakadás egy folyamat. Az ember tulajdonsága, hogy remél, gyakran nem racionálisan. Aztán az idő alakít. Sok mindennel megbékélünk, sok mindent megértünk, sok mindent átértékelünk. És eljön a pillanat, mikor azt mondjuk, amit élt, leélte. A technika már nem életet ad, puszta létezést. Amint e kettő különbségét megértjük, átérezzük, azt fogjuk mondani, fordítsátok el a kapcsolót. Pontosan ez történt. Ezt még a minden ellenfelét gyalázó Orbán is átérezte, ha másért nem is, ez még nála is tiszteletet érdemel. Aki ezt nem látja át, kívánom, egyszer élje meg. Ennél súlyosabbat nem akarhatok.