A magyar emberek miért nem képesek fejlődni, nyitni az új dolgok felé? Miért ilyen "maradiak"?

Lehetne venni a történelemből példákat, főleg a reformkorból. Például hány évig kellett a Széchenyihez hasonló nagy politikusoknak harcolni a jobbágy felszabadításért és bizonyos nemesi jogok eltörléséért. Amik gátat szabtak a fejlődésnek, így például hogy nem lehetett a birtokokat fedezetnek adni. Vagy hogy a jobbágyok a földön dolgoznak ( ingyen ), ha viszont felszabadítják őket, a parasztok ellátják a társadalmat, a többiek pedig fokozatosan alkalmazkodnak, így egyre több munkás és szolgáltató szektori dolgozó lesz.

Az első ilyen kezdeményezések 1810 körül jelentek meg, de csak a '48-ban fogadták el például a jobbágy felszabadítást.

Ugyanúgy példa ebből a korból a nemzetiségek viszonya: míg néhányan már 1820-30-as években felismerték hogy kedvezni kell nekik hogy ne forduljanak ellenünk, a magyarok nem foglalkoztak velük és csak 1867-ben ( a kiegyezés után ) született törvény róluk ( akkor viszont Európában és a világban egyedülálló módon, a korhoz mérten óriási kedvezményeket adva a nemzetiségeknek ).

De ugyanez figyelhető meg ma is. Az emberek ragaszkodnak a kommunista ( akarom mondani szocialista ) gyökerekhez, nem képesek váltani, elengedni. Nyugdíj-rendszer, TB-rendszer, segélyek és támogatások. Mind-mind szocialista hagyomány, nagyok sokan tudják hogy ez a rendszer hosszútávon fenntarthatatlan, mégis ez kell nekik, az újítás útjába állnak.

De miért ilyen "maradiak" a magyarok? Miért állnak az újítások útjába?

Megjegyzés: mindig is voltak és lesznek olyan politikusok, akik újítani akarnak megvalósítható módon, anélkül hogy tönkretennék a társadalmat és az országot. A reformkorban ilyen volt Széchenyi, Deák, Andrássy, Eötvös és még sokan mások, illetve ma is vannak ilyenek ( valahol biztos ). De nálunk mindig a maradiak, a konzervatívok voltak többségben, akik nem hajlanak az újítások felé. Ezért is tettem fel a kérdést.