Támogatnátok, hogy emeljék meg a szeszesitalokra vonatkozó minőségi előírásokat?

Az elv jól hanzgik, csak a gyakorlatban több okból sem működik.

1. Ha nálunk nem szabad valamit gyártani, akkor majd importálnak olyat, és azzal csak mi járunk rosszul. EU-tagként ugyanis nem tilhatjuk ki más tagállamok [EU-s szabályoknak megfelelő] árucikkeit, ahogyan ők sem a mieinket. Ennek a gyakorlatnak még Svájc is aláveti magát, pedig nem tagállam.

2. A „tüskéket” nem nagyon lehet szabályokkal megfogni vagy jobbá tenni. Ezek korrekt tisztaságú, étkezési finomszeszből készülnek, abba nem lehet belekötni. A mesterséges aromákba sem igazán, mert adagonként elég kevés van bennük és gyakran természetazonosak (ellentétben pl. a gyerekek által is fogyasztott üdítőkkel...). Radásul nem is mindegyikben van mesterséges aroma. Ezekkel bizony nem a minőségük (tisztaságuk) az igazi probléma, hanem az, hogy olcsóak.

3. A töményszesz árát viszont nem lehet ész nélkül emelni, mert az áremelés egy bizonyos pontig népszerűsíti a sört-bort, aztán egyre inkább csak a feketefőzést. Bocs, de a fővárosban is csak az nem tud házipálinkát venni, aki nem akar. 2 éve egyébként NETA címén elég bátrat emeltek a szesz adóján, 1 liter 40 fokos tömény hirtelen 900 Ft-tal lett drágább (plusz a jövedékiadó-emelés, az nem tudom, mennyi volt).

4. A borkészítést általában azért nem szabályozzák túl minőségi szempontból, mert többszáz éves történelmi tapasztalat, hogy minél több alkoholista iszik töményet bor helyett, össznépi szinten annál súlyosabbak az alkoholizmus következményei. (Most nem részletezném, hogy miért.) Szóval az alkoholizmus elleni küzdelem egyik régi alapelve, hogy az olcsó bor legyen csábítóan olcsó a töményhez képest. A legrosszabb flakonos borok mondjuk külföldiek, itt megint belép az 1. pont problémája.