Bebizonyítod nekem hogy a magyar nem finnugor nép?

A magyar nyelvnek köze nincsen a finnugorhoz. Ezt olyanok varrták a nyakunkba akik mindig is utáltak minket.

Ebben a könyvben bizonyítva van:

Türk Attila - Kik vagyunk mi magyarok?

Egyszerűen baromság a finnugor elmélet, SEMMI alapja.

Kb. mintha holnaptól mindenki azt mondaná hogy igenis az eszkimóktól származik a nyelvünk...

Mivel 1. a szkíták lakhelyeit be tudjuk határolni; 2. tudjuk, hogy a nyelvük tökéletesen nem szívódhatott föl; 3. ez a nyelv ragozó volt; mindebből következőleg a szkíta nyelv vagy a magyarral, vagy a törökkel, vagy valamely finnugor vagy kaukázusi nyelvvel közvetlen rokon. Ezek közül a legvalószínűtlenebb az altáji törökökkel való közvetlen nyelvrokonság, hiszen ezek legkorábbi ismert hazája jóval messzebb feküdt a szkíták bármikori központi területeitől, mint a többieké. (Azt a tényt sem illik a számításból kihagynunk, miszerint a Kelet-Európa déli felét legnagyobb európai etnikumként legalább ezer évig birtokló szkíták az ugyanazon területtel máig szomszédos "finnugor" népek nyelvére feltétlenül hatással kellett legyenek; még pedig sokkal nagyobb hatással, mint például a perzsák. Ha a számításba a szkíta nyelv ragozó voltát is belevesszük, akkor a "finnugor" nyelvekben mindenképpen kimutathatóan jelen kell lennie egy ragozó nyelv erőteljes hatásainak.Ugyanakkor ha a "finnugor" nyelvekben nem találunk olyan ragozó nyelv hatására, amely az "ural-altájitól" különböző családhoz tartozna, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szkíta nyelv maga is "ural-altáji" típusú volt.)

Eme következtetések persze a szkítákon keresztül a szumirokra is visszahatnak. Tehát megerősítést nyer a világ legelismertebb szumirológusai által megfogalmazott - és a fentiekben idézett - gondolat, miszerint a szumirok nyelve az ural-altáji nyelvekkel rokon. Ezt ugyan az idézett szerzők közül többen csak sejtésként fogalmazták meg, ám a szumir nyelv ragozó voltát nem sejtésként, hanem sziklaszilárd állításként. Történeti következtetéseink viszont ezen szilárd állítással együtt a szóbanforgó sejtéseket megerősítik. Tehát nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy a szumirok és szkíták egykori nyelve a mai "ural-altáji"-nak nevezett családhoz tartozik, és ezen belül is közelebb áll a "finnugor" nyelvekhez, mint a török nyelvekhez.

Ezek után - figyelembe véve a szkíták őshazájáról elhangzottakat és a szkítáknak a "finnugor" népekhez képest erőteljesen nagyszámú voltát - az "ural-altáji" nyelvek őshazáját elsősorban nem Kelet-Európában vagy Szibériában, hanem sokkal inkább a szumirok-szkíták legrégibb hazájában, Elő- Ázsiában kell keresnünk. (Hiszen sosem a kabátot varrjuk a gombhoz, hanem a gombot a kabáthoz.) Ennek a nyelvcsaládfának törzse a szumir nyelv és oldalhajtásai a "finnugor" és török nyelvek. Az elhangzottak alapján erősen valószínű, hogy a magyar nyelv nem a "finnugor" vagy a török ág egy újabb ágkezdeménye, hanem a törzsnek egy közvetlen vagy egy harmadik ágról kinövő hajtása.

Forrás: [link]

Hivatkozások

[1] ÉRDY Miklós: A sumir, ural-altáji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974.

[2] GOSZTONYI Kálmán: Összehasonlító szumér nyelvtan, Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1977. (Francia kiadás: Colman-Gabriel Gosztony: Dictionnaire d'étymologie sumérienne et grammaire comparée, Paris, Édition E. de Boccard, 1975.)

[3] IPOLYI Arnold: Magyar Mythologia, Pest, 1854.

[4] JESTIN, Raymond: Le Verbe Sumérien I-III., Paris, 1943-1954.

[5] JESTIN, Raymond: Abregé de Grammaire Sumérienne, Paris, 1951.

[6] KMOSKÓ Mihály: A sumírek, Turán Akadémia I/3.

[7] KOMORÓCZY Géza: Fénylő ölednek édes örömében. A szumir irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983.

[8] KRAMER, Samuel Noah: The Sumerians. Their History, Culture and Character. Univ. Chicago Press, 1963.

[9] LÁSZLÓ Gyula: A magyar őstörténet régészete. Lásd: A magyarság őstörténete, szerkesztette Ligeti Lajos, Budapest, 1943.

[10] LENORMANT, François C.: Lettres Assyriologiques. II. série: Études accadiennes. Tome I. en 4 parties. Paris, 1874.

[11] LENORMANT, François C.: Die Magie und Wahrsagekunst der Chaldäer, 1878.

[12] OPPERT, Jules: Rapport adressé a S. Excellence M. le Ministre de l'instruction publique et des cultes, Archives des missions scientifiques et littéraises, Paris T.V., 1856.

[13] RAWLINSON, Henry Creswicke: Résumé d'une communication a l'Asiatic Society, The Athenaeum, London, 1853.

[14] RAWLINSON, Henry Creswicke: Notes on the Early History of Babilonia, 1854.

[15] SAYCE, Archibald H.: The Sumerians, 1908.

[16] SAYCE, Archibald H.: The Archaeology of the Cuneiform Inscriptions, London, 1907.

[17] VARGA Zsigmond: Ötezer év távolából, Debrecen, 1942.

[18] VARGA Zsigmond: Az előázsiai nyelvprobléma újabb megvilágításban, Debrecen