A szocializmus idején amikor kötelező volt a munka akkor akik tanyán éltek és akik nem tudtak dolgozni, betegség miatt azokkal mi volt?

A betegállomány vagy a leszázalékolás ugyanúgy járt az agrármunkásnak, földművelőnek, állattenyésztőnek, mint a gyári munkásnak, bolti eladónak, tanárnak, mérnöknek stb.

Falun sem halt éhen senki.

Nem volt kötelező a munka. A KMK-ból az első K a "közveszélyes", tehát csak akkor volt büntethető a nem dolgozás, ha valaki úgy nem dolgozott, hogy egyébként a létfenntartásához kellett volna. Tehát ha valaki mondjuk a könyvei jogdíjaiból élt, vagy feleség volt (="háztartásbeli") akkor azt nem büntették.

Ha valaki betegség miatt nem tudott dolgozni, akkor nem dolgozott. Ugyanúgy volt a rokkantnyugdíj, mint ma, tehát kellett hozzá X év munkaviszony. Ha az nem volt meg, akkor a tartásra kötelezett hozzátartozója eltartotta. Ha ilyen nem volt, akkor kérhetett segélyt a tanácstól (=önkormányzat).

Ez ma is így van.

Nem volt kötelező állami helyen dolgozni!

Mindig létezett a "Kisiparosok Országos Szervezete", termeltél vagy szolgáltattál, fizetted az adót és egyéb járulékokat és a magad ura voltál. Tény, hogy nagyon kevesen választották ezt a formát, mert kényelmesebb volt minden felelősség nélkül bejárni az állami munkahelyre és dolgozgatni, a hó végén meg felmarkolni a zsetont.