Optimistán vagy pesszimistán látod Magyarország jövőjét?

pesszimistan, az EU lelegeztetogepen vagyunk, a penzeket amiket arra adtak hogy talpra alljunk lenyultak es ehhez meg tapsolnak is egyesek...

ha lekapcsoljak a lelegeztetogepet akkor game over!

Ha gazdaságilag szemlélem akkor optimistán mert oldható problémák vannak.

Viszont ha az embereket nézem hát akkor teljesen máshogy állok hozzá. Túlságosan nárcisztikus az emberek többsége és ez generációról generációra romlik belesem merek gondolni hogy a mai tizenéveseknek egyszer szavazati joguk is lesz

Vegyesen. A legnagyobb gond szerintem a demográfiai hanyatlás, mind mennyiségben, mind minőségben. Ez összetett folyamat, a jövő szempontjából meghatározó a gyermekvállalási kedv, a migráció (belföldi-külföldi egyaránt), bevándorlás, elvándorlás. Vannak régiók (Budapest és agglomerációja, Nyugaton Sopron-Mosonmagyaróvár, Győr-Szombathely-Tatabánya-Veszprém környéke, Kecskemét, Debrecen, Nyíregyháza melyek fejlődnek, prosperálnak, szerintem jó, élhető helyek lesznek a jövőben.

Aztán vannak hanyatló, elmaradott, leszakadó, elvándorlástól szenvedő, elcigányosodó vidékek, melyek jövőjével inkább pesszimista vagyok.

Az ország egészsége, egészségügy helyzete is aggasztó. Nagyon sokan elhanyagolják a saját egészségüket, nem törődnek vele, az orvosok, egészségügyi dolgozók is túlterheltek. Anyagi forráshiány van és közben jönnek az új kihívások, új betegségek, antibiotikumrezisztens kórokozók...

Tágabban kitekintve, európai léptékben optimista vagyok a jövővel kapcsolatban, nem fenyegeti háború a kontinenst és Magyarországot, a globális éghajlatváltozást is fogjuk tudni kezelni Európában. Amit problémásabbnak látok, az a belső, társadalmi konfliktusok a jövőben. Szerintem mind Európában, az EU-ban, mind az Amerikai Egyesült Államokban inkább ezzel lesz gond.

Tartózkodó optimizmussal. Mindig ott lebeg, hogy a következő valamilyen választáson visszahozhatják azokat, akik korábban is sikeresen lenullázták azokat az eredményeket amiket már végre elértünk. Ugyanakkor optimizmusra ad okot, hogy eddig nem tették. Dolgozni kell rajta, hogy tovább folytatódjon a munka, az irány maradhasson és akkor lesz jövője az országnak.

Európai tekintetben már nem vagyok ennyire optimista, félő, hogy volt már olyan mély az agymosás nyugaton, hogy még mindig sok ballib lesz az eu-s parlamentben és tovább folytatják sorsrontó tevékenységüket, szétrombolják az eu-t. Majd meglátjuk mi lesz tavasszal.

Optimistán, mint mindent. Kiegyensúlyozott - bár néha fáradt - erős, teherbíró embernek érzem magam, mi bajom lehet?

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nem a politikától várom az életem kedvező alakulását. Mindenben igyekszem a jót látni. Mi, magyarok találékonyak vagyunk és sokkal nehezebb időszakokat is túléltünk. Ez semmi, ami most van, sőt, rengeteg a lehetőség. Nincs háború, nincs idegen megszálló, lehet utazni, külföldön dolgozni, nyaralni stb. Kádár alatt nem járt útlevél alanyi jogon. Ez egy kincsesbánya, és még mi jöhet!

Az nagyon nehéz, hogy rengeteg a lehúzó hang. Az internet szuper dolog, de rengeteg beteg ember is szóhoz jut. Észrevétlenül és alattomosan mérgezi az embert az örökös károgás, elégedetlenség, személyeskedő viták, a sok kiegyensúlyozatlan és sikertelen, önmagával nem békében lévő, mentálisan és érzelmileg sérült, irigy ember. Ez a legnehezebb.

Az egészséges lelkű ember a rosszban is jót lát. A kudarcban is egy új kezdet lehetőségét. Nagyon távol áll tőlem az afféle ezoterikus, eko - bio - öko duma, de biztos vagyok benne, azért van annyi testileg beteg ember, mert lelkileg sérültek sokan. Aki mindig vicsorog, a rosszat keresi, az megbetegszik.