Miért kérdéses, hogy a szocializmus jobb volt e a szegényebb rétegeknek?

A szocializmus a tehetségtelen, iskolázatlanoknak volt jó.

A piacgazdaságban érték a szorgalom, a tehetség és nagyon sok a lehetőség.

A szocializmusban nem így volt, direkt prolikat tettek gyárigazgatónak meg egyéb vezetőnek, sz_rul is működött minden.

'1Akkoriba nagyon sokan szidtuk a szocializmust most meg vissza sírjuk nagyon sokan'

Mert szépülnek az emlékek.

6#

És mi van azokkal, akik tudnak?

Én sem származom milliomos családból, de sok szorgalommal, idő és energiabefektetéssel elvégeztem egy egyetemet és messze az átlagbér felett keresek.

Szocializmusban meg kb mehetnék a TSZ-be és annyi lenne a "karrier".

Kádár apánk hitelekből játszotta a jóságos diktátort (de még így is olcsón megúsztuk, kaphattunk volna mi is egy Csau magyar változatát vagy valami őskomcsit a la Marosán "a pofátok nagy" György...

Nem volt az olyan jó. Lehetett lopni, az utolsó proli is "gyárba" volt ahol lógott meg itta a "patront" egész nap.

Viszont néhány munkahely jó volt, ahol teljesítménybér volt - plusz fusi hétvégén. Egyik felmenőm csak a fusiból kaszált háromszor annyit, mint a sima (és a teljesítménye miatt magas) fizetése.

Ez tartott 1992-ig amíg be nem zárt a hely, szétlopták.

De nem értem a sok kisnyugdíjast mikor visszasírják Kádárékat, meg a "háromhatvanaskenyeret", sör-virslit május elsején.

Amiben jobbnak tűnik az az összetartás, komolyabb nemzeti érzelműség (ami akkor még nem a nagymagyarkodás volt) és az ifjúsági szervezetek amik szüleim elmesélése alapján csak hivatalosan szólt a politikáról, valójában kb. buliztak meg szórakoztak a kisdobosok, úttörők.

És volt jövőkép. Most nincs.

Mert a piacgazdaságban egy farkas egy medve meg a bárány megbeszélik mi legyen a vacsora. A piac eldönti hogy Józsibácsi az okosabb vagy az interspar. Lehet menni robotolni de akár éhen is dögölhetsz.

[link]

A szocnosztalgia olyan, mint bármelyik nosztalgia, régen jobb volt, mert az akkori dolgokat már túléltük, nem aktuálisak, a mostaniak fennállnak és nem tudjuk mit csináljunk velük. Romantikus múltba menekülés.

Egyébként a magyar szocialista rendszer annak a műveletnek legmagasabb, művészi szinten való gyakorlása volt, hogy miként játsszuk el a a jövőt, a jelenbeli relatív stabilitásért.

Az egész a spanyol aranykorra hasonlított, arany nélkül. Ők is építettek katedrálisokat, palotákat, óriási hadsereg, hadiflotta fenntartása, minden mi királyok ingere, aztán csodálkoztak miért zuhant be a spanyol gazdaság a béka feneke után 1650-re. Csak a mi palotáink a mindenkit a víz felett tartó, sajátos magyar szociális háló volt, mellette egy lélegeztetőn életben tartott gazdasággal.

De a kádárizmus legfőbb bűne a tehetetlen, félgyermeki jobbágymentalitás, a magyar ugar feudális szellemének fenntartása, konzerválása, sőt, proli öntettel és atomizált, közösségek nélküli állapottal való nyakon öntése.

A magyar társadalom tragédiája az, hogy emiatt a kulturális pöcegödör miatt a mai napig azt a világot akarja rekonstruálni és rendszeresen olyanokra szavaz, akikben meglátja ezt az örökséget. A politikai kultúra, az oktatási rendszer, a munkamorál, a mentalitás, a közösséghez való hozzáállás mind-mind kádári hazánkban a mai napig.