A rendszerváltás után a kapitalisták miért tették tönkre a világhírű magyar ipart, a mezőgazdaságot, a szocializmus összes vívmányát? Miért keleltt megszüntetni pl. a világhírű Ikarust és a többi magyar terméket?

Nem a kapitalisták tették tönkre, hanem a pénzéhes magyar elit, akik aprópénzért szétosztogatták egymás között a magyar állami vagyont.

Ha rendes árverések lettek volna és annyi pénzért privatizáljuk ezeket a cégeket, amennyit csak el tudunk értük kérni, akkor abból a maniból simán kifizetjük már akkor az államadósságot és tiszta lappal kezdhettünk volna új életet egy piacgazdaságban, ahol minimális az elvonás.

Igen, a világhírű, magyar ipart.

Meg még a Szíriuszról sem kellett volna eljönni.

"Nem kellett volna sem privatizáció,sem piacgazdaság"

Ez érdekes elképzelés, ugyanis a szocialista diktatúrák gazdasága nem igazán fejlődőképes.

a magyar ipar sosem volt világhírű, csak sokan szeretnék annak hinni.

egyébként nem a kapitalisták hanem az "elvtársak" mentették át a rendszerváltás után a javakat saját kézre.

majd eladták a nyugati kapitalistáknak, akik leamortizálták azért hogy nagyobb teret biztosítsanak az ő érdeküket szolgáló terjeszkedésnek.

a magyar ipar tökéletes volt a KGST-n belül, minőségileg már a 80-as évek után nagyon silány kategóriába ment át.

nyugatra konkrétan eladhatatlan, vagy csak áron alul eladható termékeket gyártott a magyar ipar.

Kádárék kezdték kivonni a tőkét a 80-as évektől a mezőgazdaságból és az iparból, hogy biztosítsák a látszatjólétet elkerülve egy újabb 56-ot.

így az akkori "fejlesztések" az iparban és a mezőgazdaságban bőven elavultnak számítottak.

viszont megvolt a szépsége mert elhitették a magyarokkal, hogy minőségi termelésben vesznek részt, így a káposzta is megmaradt és a kecske is jól lakott.

a rendszerváltás után már nem érte volna meg dollár milliárdokat ölni ezekbe gyárakba vagy iparágakba, mert addigra a "konkurencia" úgy elhúzott mellettünk, hogy soha nem értük volna utol őket.

ha Kádárék 20-25 évvel a rendszerváltás előtt nem a látszatjólétre hanem az ipar fejlesztésére költötték volna a felvett hiteleket, akkor TALÁN most beszélhetnénk világszintű magyar iparról.

"A legfőbb baj az volt hogy teljesen elfordultunk a kelettől a rendszerváltáskor."

Arról biztos hallottál, hogy a Szovjetunió széthullása után keleten maradt egy rakás államcsőd közeli ország.

Egy-két gyár kapcsán láttam, hogyan történik mindez.

1. A cégek igénytelen piacra (pl. Szovjetunió) termeltek. Szovjetunió még sokkal nagyobb gazdasági bajban volt, a fizetésképtelenség határán volt. Igaz, barterben (más áruért) hozhattunk volna tőlük nyersanyagot, pl. kőolajat, de nekik fontosabb volt, hogy az olajukat eladják keményvalutáért, és abból törlesszék az adósságukat, minthogy fogyasztási és iparcikkeket kapjanak, ami a lakosság jólétét szolgálja.

Ez a jelenséget szokták a "keleti piacok összeomlásának" nevezni. A fejlett országokban pedig általában nem voltak versenyképesek a magyar termékek. Az Ikarus-buszok sem tudtak a Volvo, Mercedes stb. buszoktól piacot elhódítani. Ha tudtak volna, akkor már a szocializmus időszakában is termeltek volna oda, mert a szocializmusban is az államnak állandóan hiánya volt konvertibilis valutából - amit fejlett országokba szállított termékekért kaptak volna.

2. Sajnos, még azok a gyárak is tönkre mentek, amik belső piacra termeltek. Ide értve sok élelmiszeripari céget vagy pl. a textilipart, papíripart, bőripart. Itt már tetten érhető a magyar politikusok felelőtlensége. Meggondolatlanul nyitották ki a piacokat az agyontámogatott és tőkeerős EU-s élelmiszeripari cégek előtt, amik dömpingáron árulták pl. a tejtermékeket. A magyar vásárló egyrészt az árat nézte, másrészt megszédítette a színes csomagolás, harmadrészt azt képzelte, ami "nyugati" az csakis jobb lehet az "ócska" magyarnál. Aztán jött számos élelmiszeripari botrány, kergemerhakór és társai.... Ma már legalább a társadalom jelentős része elfogadja, hogy a magyar termék minősége megbízhatóbb, mint a nyugati vagy pláne kínai terméké. Na de erre 28 évet kellett várnunk a rendszerváltás óta! Másrészt meggondolatlanul privatizálták a cégeket olyan nyugati multiknak, akik aprópénzt fizettek érte és egyáltalán nem termelni akartak az itteni gyárral, hanem bezárni, hogy egy konkurenssel kevesebb legyen nekik. Majd ezután a saját termékeikkel elárasztották a magyar piacot.

3. Hozzájött még a kemény infláció. Az 1990-es évek első felében 20-34%-os infláció volt! A vállalatok 40-45%-os kamatra kaptak hitelt! Egyszerűen képtelenség volt ezt kigazdálkodni termelő tevékenységből. Ezért a még magyar tulajdonban maradt cégek nem tudtak fejleszteni, versenyhátrányba kerültek, piacaik visszaszorultak, vagyonfelélés kezdődött. Néhány cég volt olyan szerencsés, hogy olyan külföldi vette meg őket, aki a saját anyacége színvonalára akarta felfejleszteni őket és komolyabb fejlesztésbe kezdett. Ezek a cégek sok esetben meg is maradtak, ma is léteznek. A többi meg, a piszkei papírgyártól a sok-sok malomig, tejüzemig, bútorgyárig, cipőgyárig mind-mind csődbe mentek.

Egy külön kérdés a cukoripar, amit az EU szándékosan fejlesztett vissza, ennek áldozata lett az osztrák tulajdonban levő, végig masszívan nyereséges petőházi cukorgyár. Azért fizetett az EU, hogy bezárják és lerombolják a cukorgyárakat! Az osztrák tulajdonos csak a saját pénzügyi érdekét nézte, amikor így döntött. Emiatt ma csak Kaposváron van magyar cukorgyár. Az EU ezzel a cukortúltermelést akarta megszüntetni. A cukortúltermelés fő oka az volt, hogy az EU megnyitotta az addig erősen támogatott és zárt cukorpiacát, és beáramlott Brazíliából a sokkal olcsóbban előállítható nádcukor. Szóval cukortúltermelés lett, amire az EU a saját cukorgyártást akarta visszaszorítani. Egyébként pár évvel később cukorhiány lett. Ha addig maradt volna a másik 6, addigra bezárt cukorgyárunk állami kézben, és az állam próbálta volna életben tartani őket (a nyereségesek legalább megmaradtak volna), akkor nagyot kaszálhatott volna, amikor eljött a cukorhiány időszaka. De a rövid távú gondolkodás miatt ez nem történt meg.

4. Mezőgazdaság. Már sok évvel EU-s csatlakozásunk előtt meg kellett nyitnunk piacunkat az EU előtt. Őnáluk nagyon erősen támogatott volt a mezőgazdaság. Ezzel nem tudtak versenyezni a magyar gazdák. Eredmény: drágábban kínálták a termékeiket, mint a német, holland, francia parasztok, tehát értelemszerűen egyre jobban kiszorultak a piacról. Akik 2004-ig kibírták, azok utána, mivel már egyenlőek lettek a támogatások, sok esetben fejlődni tudtak. De 10-14 év egy tőkeszegény parasztgazdaságnak nagyon nagy idő. Sokan nem bírták ezt ki. Elvándoroltak a falvakból. Ezért van, hogy míg a nagyvárosokban egyre-másra újabb lakásokat építenek, a falvakban egyre több az üresen álló ház.

Tény az is, hogy jöttek multicégek is termelni Magyarországra. A világ legnagyobb autómotorgyára Győrben működik (Audi)! Kecskeméten ott a Mercedes, és rengeteg más példa is van. Ezek viszont a nyereséget értelemszerűen kiviszik az országból, sok esetben évekig társasági adómentességet élveztek. Viszont rengeteg munkahelyet teremtettek, sok magyar beszállítónak adnak megrendelést, dolgozóik magas fizetésük után sok adót, járulékot fizetnek és magas vásárlóerőt hoztak létre.

Szóval van fejlődés, de sok dolgot igenis másként kellett volna 1990 után csinálni.

Nem a kapitalizmus tette tönkre, hanem a magyarok begyepesedettsége és gátlástalansága.

Ezt kellene már végre felfognotok.