Mivel tudnánk megszüntetni a széthúzást az országon belül?

Az emberek különbözők. A különbözőség bármiben megnyilvánulhat, külsőségekben, belső tulajdonságokban, világnézetben, vallásban, gondolkodásmódban és még számtalan más jellemzőben.

A különbözőséget az emberek nehezen tudják elfogadni, a különböző tulajdonságoknak, nézeteknek, egyszóval a különbözőségnek neveket adnak, egyik, vagy a másik oldalra állnak és az oldalak egymást szapulják, szinte ugyanazokkal a vádakkal, hogy a másik oldal gyűlölködő és kirekesztő, közben ők maguk is azok. Egyik oldal sem különb egy véleménykülönbségben.

Az uniformizálódás nem megoldás, mert soha nem fog működni pont azért, mert az emberek különböznek még az egyének szintjén is. Most cinikusan kérdezem: miért ne mindjárt kaptártudatuk legyen az embereknek és legyenek mind kék színűek, egyforma magasak? Ezt akarjátok?

Egy megoldás van, a különbözőség elfogadása. De ahhoz, hogy erre a megoldásra mindenki rájöjjön, lehet, hogy át kell élniük akár még egy pusztító háborút is, szélsőséges esetben. Úgy tűnik, hogy az emberi világ ebbe az irányba halad éppen.

Ha röviden akarok válaszolni, tanulással. De ezt nagyjából ugyanazok, akik "széthúznak", félreértik.

Hosszabban, ez egy rendkívül összetett probléma és sok oldala van. Az kétségtelen, hogy az uszítás növeli a gyűlöletet, másfelől az uszító ezt gazdasági érdekből teszi, és azért teheti, mert sok embert lehet megvezetni.

Ezért kétségtelen, hogy előbb az uszítókat kell korlátozni, mégpedig radikálisan, enélkül nem megy. Ezután egy hosszú és nem zavartalan folyamat során meg kell értetni az emberekkel a valódi érdekeiket, lehetővé kell tenni, hogy megtapasztalhassák a gyűlöletnélküliség áldásos hatását, és sokféle módon, például gazdasági eszközökkel is javítani kel la körülményeiken. Egy kölcsönösen egymásra ható folyamatban, amit röviden tanulásnak nevezünk (csak nem iskolapadban zajlik, illetve ott is a diákok számára).

Aztán sok tapasztalás után változik a szemlélet, ez javítja az életkörülményeket, és amikor a széthúzni nem akarók lesznek jelentős többségben, akkor ez lesz a norma. Ami pedig nem ez, azt törvényileg korlátozzák.

A tanulás része annak felismerése, hogy a gyűlölködésnek az uniformizálás nem ellentéte, hanem ugyanolyan oldala, csak más módon. A sokszínűséget meg lehet tanulni kezelni, ennek gyűlölete valójában az a félelem, hogy elveszünk az ismeretlenben. Ki lehet próbálni, ismeretlen erdőben milyen sokan félnek egyedül, de ugyanolyan szerkezetű, ám ismerős erdőben senki nem fél.

És természetesen ez a folyamat nem független a külső körülményektől, amelyek szintén nem kedveznek az együttműködésnek.