Miért nincs "szülő tanfolyam"?

"Olyan tanfolyamra gondolok,ahol pl pszichológusok elmagyaráznák nekik,hogy mi az az egészséges gyereknevelés és hasonlók."

Ha értenél a témához akkor tudnád, hogy a pszichológusoknál ártalmasabb kevés volt a gyerekneveléssel kapcsolatban a történelem során. Nem az összes - nehogy megsértődjön valaki - hanem egy-egy olyan pszichológus, aki nagyon hangzatos elmélettel állt elő ami elterjedt a szülők között és azt csinálták ahelyett, hogy a saját eszükre, szivükre hallgattak volna. Az amerikaiaknál pl. 70 éve még ez volt több neves pszichológus szerint a helyes:"pl. John B. Watson vagy Luther Emmett Holt szerint a „hatékony” gyereknevelés a sterilitásban, az óraműpontossággal történő etetésben, a merev, szigorú napirendben és a nagyon korai szobatisztaságra szoktatásban merült ki. Ezek a szerzők – a kormánnyal karöltve – azt is hangsúlyozták, hogy a túlzott érzelmi megnyilvánulások kimondottan károsak, mert egyrészt az ölelgetés és a puszilgatás jelentősen növeli (!) a fertőzésveszélyt, másrészt elkényezteti a gyereket. Éppen ezért ezek a nagyszerű szakemberek nem győzték hangsúlyozni, hogy a szülők legfeljebb a gyerek homlokára adjanak időnként egy-egy puszit, az ölelést pedig lehetőleg kerüljék."

Ahogyan ma meg rengeteg egymásnak akár szögesen ellentmondó pszichológusi elmélet, vélemény van. Olvasgasd csak pl. Vekerdy Tamás válaszait a Nők lapjában, némelyik teljesen életidegen, mégis ő ma a híres és kedvelt gyerekpszichológus.

A szülők a saját szüleiktől tanulnak első sorban, a hozott mintákból dolgozik mindenki. Ezen változtat a környezet, a saját személyisége, és az, ha tanultak valami mást.

De a legfontosabb, hogy nincs 2 egyforma gyerek, még egy családban sem - nekem 3 van és hármukkal teljesen másképp kell bánni, ugyanannak 3 különböző eredménye lesz.

Ma például a liberális nevelés a divat, azt hangoztatják a legfelkapottabb pszichológusok - de a gyakorló szülők a megmondhatói, ha megfogadták a tanácsaikat úgy egyben, ahogy tálalták, akkor az a gyereknek, szülőnek egyaránt nagy károkat okozott.

Az előbbi a negatív rész volt - most a pozitívabb válasz:

VAN olyan, hogy tanítják a szülőknek a gyereknevelést. De nem mindenkinek, mert általában nem szükséges. Ellenben nálunk kiterjedt gyermekvédelmi hálózat van, családsegítő szolgálattal és benne pszichológusokkal. Ha gond van, akkor hozzájuk lehet fordulni és sokaknak segítenek is. Én is fordultam hozzájuk egyik gyermekemmel segítségért. Nem a gyereknek segítettek, engem tanítottak meg mire figyeljek, hogyan tudnám kezelni a helyzetet esetleg.

Az iskolában tanítják a pszichológiát - csak nem úgy, hogy észrevegyék, hogy azt tanulják. Ezért vannak a csoportos feladatok, versenyek, osztálymunkák, az osztályfőnöki órán a beszélgetések, etika órák foglalkozásai stb. Egy gyereknek nem lehet azt tanítani, hogy a "a modell viselkedésének megerősítése vagy büntetése másodlagos megerősítést vagy büntetést jelent a megfigyelő számára, vagyis a megfigyelt viselkedés következményei befolyásolják, hogy a megfigyelő utánozza-e az adott viselkedést. A gyermek azért utánozza a megfigyelt viselkedést, mert átéli a modell örömét, amikor az jutalmat kap, és ez őt a cselekvés reprodukálására készteti ". hanem elmondják, hogy ha te verekszel, akkor a másik is verekedni fog. Hogy ha te szemetelsz, akkor a többiek is azt fogják csinálni, mert rossz példát mutatsz nekik.

Értelmes amit írsz, valóban mindenhez kell jogosítvány, bizonyítvány, ami igazolja a képzettséget, már magam is gondolkodtam ezen, de végül arra jutottam, hogy nagy általánosságban elegendő információ áll rendelkezésre a szülőknek, emlékszem is, hogy első gyermekem születésekor nem elégedtem meg az addigi ismereteimmel, hanem jó néhány speciális könyvet beszereztem, például Spock híres könyvét, amit később maga az író is jelentős mértékben átírt, mert közben változtak a szempontok.

Ez nagyjából el is mond mindent, egy kulturált ember eléggé megvan nevelve, mire házasságra éretté válik, meg amúgy is a kezdő szülők többnyire a gyermekeikkel haladtak, fejlődtek, ez mindig is így volt és egyébként is más az elmélet, meg a gyakorlat.

Amúgy is kényes téma ez, mert mik legyenek az iniciatívák?

Legyen ateista a nevelés és tudománypárti, vagy vallásos és ha az, akkor melyik?

Mi az igazi jó nevelési modell, ha valaki könnyen és gyorsan önállóvá válik, vagy akit sokáig óvnak, támogatnak, meg aztán mennyire legyenek bevonva az állam, a közösség nyújtotta lehetőségek és az milyen minőségű legyen, mennyire a szülők munkája és felelőssége a gyermekek fejlesztése és felkészítése az életre?

Általában egy ilyen gyorsan fejlődő világban, mint ami már több évszázada tart, a generációs ellentétek óhatatlanul jelentkeznek, hiszen gyorsabbak a változások rengeteg téren, mint azt az idősebb generáció akceptálni tudja és amit a gyermeke születésekor képvisel, vagy megtanul, sok esetben már nem érvényes pár évtized múlva és ezért tűnik úgy, hogy nem jó a nevelési módszer, amit pedig a szülők a legjobb akaratuk szerint próbálnak végezni

Egyébként vannak ilyen önkéntes tanfolyamok is, csak a szülők egy idő múlva belefásulnak a mindennapi küzdelmekbe és nincs elég erejük, energiájuk megvalósítani az ifjúkori álmaikat, más dolgok lesznek fontosak, más nyer prioritást és nincs türelmük ideális életet élni.

Majd megtudod magad is, bár azért drukkolok neked, hogy sikerüljön úgy élned, ahogy szeretnél, mert ugye létezik a mondás, hogy:

- Az életben az a szép, hogy mindenki a saját kedve szerint rontja el. -

Maga a szoc rendszer is 1000 darabban van az összeomlás szélén szal ilyet várni jelen körülmények között.

Finoman szólva irreális testvérem.

Bár ah ettől jobb jelen állás szerint az emberek kb 3/4-ének (40 alattiak) nincs is gyereke.

És nem úgy néz ki hogy ez megváltozna.