Ha a szavazásnak van alsó korhatára, akkor felső miért nincs?

" Talán nem kellene minden fiatalt meg munkaképes embert kiüldözni külföldre a nevetséges bérekkel, csillagászati adókkal, röhejes "igazságszolgáltatással" "

Szerintem egyre jobbak a fizetési feltételek, de ahol eddig is jobb volt ott most is jobb. Az adórendszerről pedig annyit, hogy igazságos amennyiben egy adót lehet annak nevezni. Az igaz hogy nagy az adókulcs, de szegényektöl kevesebbet, a gazdagoktol viszont több pénzt vesz el.

Sokszor leírtam már itt, de oké, legyen még egyszer: egyetértek veled. 70-75 évnél húznám meg a határt, nem azért, mert minden nyugdíjas demens és könnyen befolyásolható lenne, hanem azért, mert nem az ő jövőjük a tét. Legutóbb az EU-s választáson is battyogott előttem egy legalább kilencvenéves néni, aki nem hogy a következő választást, de talán a jövő hónapot sem éri meg. Neki például már biztosan mindegy az eredmény, szóval jó lenne, ha nem rontaná az eredményt egy esetlegesen rossz helyre leadott szavazattal (a fene tudja persze, hogy kire szavazott, de a lehetőség fennáll, ismerjük a tendenciát). Azzal is egyetértek, hogy le kellene szállítani az alsó korhatárt 16 évre. Nem mondom, sok középiskolás buta, mint a föld (ez azért nem újkeletű probléma), de egy másik - szerencsére egyre nagyobb - halmazuk naprakész a világ ügyeiből és tudnának is javítani a helyzeten. Minden forradalmat dühödt fiatalok kezdtek, nagyon ideje lenne most is az ő kezükbe adni a gyeplőt.

És igen, a határon túliaktól elvenném a szavazati jogot én is. Verik a nyálukat a túloldalról arra, hogy mekkora magyarok, de egyiknek sem jutna eszébe ideköltözni és a saját bőrén nap mint nap érezni a megvásárolt szavazata következményét. A rendszeresen érkező apanázsra persze igényt tartanak, csak mert a dédi egykor régen magyar állampolgár volt, és ezért nekik aztán automatikusan jár minden, ami nekünk nem. Máséval a csalánt, ugyebár. Nekem meg állítólag voltak román és osztrák felmenőim, mégse jutna eszembe asztalt borogatva kikövetelni magamnak a szavazati jogot Romániában vagy Ausztriában, mert semmi közöm a belügyeikhez.

Nem látom be, hogy az idősebbek annyira degradálhatók lennének, elfelejtitek a hatalmas élettapasztalatokat.

Az is túlzás persze, ami régen volt, például a vének tanácsa uralkodott, meg az idős politikusoknak olyan népszerűsége volt, hogy évszázadokig a hatvan év alatti politikusokat éretlen hebrencsnek tartották.

Az nagy tévedés, hogy az öregeket olyan könnyű propagandával megetetni, a nagy többségről éppen hogy lepereg, ők már nem lelkesednek olyan könnyen, gyakori a kritikus hozzáállás, láttak már mindent, átéltek jót, rosszat, aki veszi a fáradtságot, hogy egyáltalán foglalkozzon a politikával közülük, az képes széleskörűen tájékozódni, bár a nagy többség nem erőlteti meg magát, hogy a számára már érdektelenné váló folyamatokba avatkozzon.

Pontosan ahogy írtad, az öregeket már kevésbé érdekli a jövő, nem csak a koruk miatt, de annyi csalódás érte már őket, hogy nehéz ilyen irányban aktivizálni őket, hiszen pontosan tudják, hogy más az ígérgetés, más az, ami abból megvalósul és azt is tudják, hogy az ő sorsukra semmilyen befolyást nem gyakorol az, hogy ki ül a bársonyszékben, illetve olyan minimálist, hogy az szóra sem érdemes.

Vannak persze megcsontosodott bolsevikok, de csak kis számban, meg mindenféle árnyalatban szélsőségesek, de ahogy írtam, a nagy többség meglehetősen passzív, alig mobilizálható.

Az igazi az lenne, ha az idős kor jobban tisztelt lenne, ami manapság semmilyen súllyal nem esik latba.

A nagykorúság régen sokkal hamarabb bekövetkezett, de manapság Rómeó és Júlia tinédzserek lennének a 14-15 évükkel, akkor már felnőttek voltak, ám a felnőttség a modern társadalmakban kitolódott, tekintve a lényegesen tovább tartó iskolázást, a későbbi munkába állást, tudtommal van ahol 20-21-22 év a nagykorúság korhatára. A jogosítvány képességekhez kötött, a politikai szerepvállalás meg inkább tapasztalatokat kíván és egy magasabb érettséget feltételez.

Ráértek még elrontani az életeteket és szembesülhettek még a hibás döntésetekkel később is, figyelmetekbe ajánlom, hogy nagy vonalakban a szavazók túlnyomó többsége, több, mint 90%-a később csalódik abban a politikai erőben, amelyet korábban támogatott, bár ehhez nem mindig elég egy-két választási periódus intervalluma.

Ezt a tapasztalatokon kívül a történelem is bizonyítja, ha valaki képes ilyen szemszögből figyelembe venni.

Nem vagyok egyébként egyik pártnak sem elkötelezve, ingadozó vagyok, de egyet a figyelmébe ajánlok mindenkinek:

A politikában nem érdemes indulatokkal eltelve állást foglalni, sokkal inkább hideg fejjel, hidegvérrel érdemes szemügyre venni az adódó kérdéseket.