Mit gondoltok a fideszről? Szerintetek jobb lett volna a jobbikra szavazni?

Én várakozó állásponton vagyok. Ha lesz egyszer egy párt, ami végre az emberek problémáival óhajt komolyabban foglalkozni, akkor majd arra szavazok. Ilyen párt jelenleg nincs. 80-an ülnek benn a teremben most is, a többi meg a jóisten sem tudja hol csavarog.

Ráadásul fontos, égető problémák felvetése helyett a zászlóról vitatkoznak, meg hogy legyen e benne címer vagy sem. Mer' az most a legfontosabb, én is már alig várom, hogy megegyezzenek róla, mert attól nekem biztos sokkal jobb lesz a sorsom, meg még a sok millió embernek is ez fogja eldönteni a jövőjét.

balulnak :)

Ha nekem nem lett jobb attól amit csináltak, akkor nincs mit tenni. És ezután sem lesz jobb, mert tipikus női problémáim vannak, mint pl GYES, munkahely, napi szinten meg pl olyan kispolgári gondjaim vannak, hogy " Vajon ma ki tudok hozni egy normális ebédet négy főre ötszáz forintból?" és hasonló szórakoztató ügyeim vannak.

A babát ami most a pocakomban van, nem terveztük, ill nem mostanra, mégis jött. Úgy gondoltuk megtartjuk, meg nem vagyok abortuszpárti sem. Lett volna munkahelyem, csak mikor kiderült hogy babát várok, ugrott a meló. Elötte GYES-en voltam a lányommal, így meg nem jár munkanélküli.

És nem én vagyok itt az egyetlen nő az országban, akit azért küldenek el, mert babát vár/tervez/vagy már van neki. Én nem számítok, sem a többi anyuka, csak mint statisztikai adat vagyunk jelen, az is csak úgy említés szintjén. A " miért csökken a népesség, meg a szülési kedv", és egyéb hangzatos szalagcímekre gondolok.

Ez a problémakör sem az elmúlt húsz évben, sem az ezután következő húsz évben nem fog egy képviselőt sem érdekelni. Úgyhogy had legyek már cinikus, mégha nem is tudom milyen erőfeszítéseikbe kerül nekik kitalálni hogy legyen é címer a nemzeti lobogón vagy ne legyen.

Megint én vagyok :D

Vannak ennél még súlyosabb gondok is, és mivel ezekről sem esik szó, én most leírom amit tapasztaltam.

Óvoda: Drukkolsz hogy felvegyék a gyereket, mert annélkül nem mehetsz dolgozni. Aztán jön a felismerés, hogy akkor sem mehetsz ha már a gyereked óvodás, me' majd beteg lesz, te meg táppénzre fogsz vele menni. Ha mégis felvesznek, jön a döbbenet, a gyerek beteg lesz, otthonmaradsz vele, ez mondjuk előfordul kétszer, utána jön a főnököd, hogy "há nehogymán lógjál, mit képzelsz magadról, mégegy ilyen, és mehetsz ahová akarsz, mert itt tovább nem dolgozol". Ennek aztán olyan katasztrófális eredményei vannak, hogy ha ezekkel a tisztelt képviselő urak tisztában lennének, nagyon, de nagyon elszégyellnék magukat.

Mert ilyenkor mit csinál az anyuka? Beviszi a beteg gyerekét az oviba...Mondjuk ad neki hajnalban egy lázcsillapítót, és abban bízik, hogy azzal a gyerek kitart míg érte megy délután.Na most ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy reggel viszed a gyereket oviba, és azt látod, hogy a szomszéd széken öltöző hároméves gyerek alig áll a lábán, dülöngél, mert nyilván egész éjjel magas láza volt, és legyengült. Ránézel az anyjára, mert sehogy nem fér a fejedbe, hogy miért nem veszi észre hogy a gyerekét orvoshoz kell vinni, mert mindjárt összeesik, és akkor meg azt látod, hogy az anyuka a sírás határán öltözteti tovább a gyereket, mert látja ő, hogy a gyerek beteg, és tisztában van azzal is hogy orvosnál a helye, de a főnöke kirúgná ha táppénzre menne. És akkor ott vagy te az egyenlőre egészséges gyerekeddel, és köpni nyelni nem tudsz, hogy most szóljál e vagy sem, mert ha az oviból hazaküldik, az anyuka állástalan lesz, ha nem szólsz, akkor meg a te gyereked valszeg elkapja. És jön a dadusnéni, aki szintén vágja mi a szitu, és ő is erősen gondolkodóba esik, majd az anyuka megszólal, hogy csak a mai napról lenne szó, holnap már jön a mami, de ma reggel már nem ért be a busza.Kisgyerek fertőzőképes állapotban megy a csoportba. Következmény, a fél csoport két nap múlva belázasodik. Viszed a gyereket reggel, és megint ugyan ezt látod, félájult gyerek, síró anyuka, és ez így megy hétről hétre, a gyerekek egymást visszafertőzik, egyre súlyosabb szövődményeket produkálva, mint tüdőgyulladás, mandula körüli tájog, bénulás, és még lehetne sorolni.Egyik sem tud rendesen felépülni, mert ha visszakerül a csoportba rögtön visszafertőzik.

Én ezt végignéztem minden héten, és hiába voltam én itthon a gyerekemmel, folyton beteg volt. ..három hónapon keresztül, és egyre súlyosabb állapotba került. A vége az lett, hogy miután egy nap kétszer kötöttünk ki a lánmyommal az ügyeleten lázgörcsre hajazó állapotban, ( légzésleálláshoz vezethet), a láztól bevérzett szemmel, és folyamatosan hányó gyerekkel, úgy döntöttünk, nincs szükségünk erre. Kivettük az oviból. A lányom csoporttársa nem volt ilyen "szerencsés", neki nem a szemében pattantak meg az erek a láztól, hanem ráment a csípőizületére a betegség.A három éves gyereket két hónapig babakocsiban tologatták, mert időlegesen lebénult a kis lába, sajnos maradandó károsodása is lett, a másik kis ovis meg a kórházba került kicsit életveszélyes tüdőgyuszival. És ez mind elkerülhető lenne, ha itt nem a munkáltató szabná meg, hogy a beteg gyerek hány nap alatt épüljön fel, hanem a gyerekorvos. Ilyen állapotokat a képviselő urak a legvadabb álmukban sem tudnak elképzelni, sőt mégcsak nem is sejtik milyen ezt átélni, és napi szinten végignézni. Még kívülállóként is durva, nemcsak akkor ha benne vagy. És ez itt folyik ebben az országban, évek óta, és senkit nem érdekel. A munkáltató csak a hasznot nézi, az hogy a hülyesége miatt egy csomó hároméves kerülhet életveszélyes állapotba, vagy szenvedhet maradandó károsodást, az őt nem érdekli, csak a munkavállalója ne menjen táppénzre. Máshol az állatokkal nem bánnak így, nemhogy a kisgyerekekkel.

A lányom fél évig járt óvodába, és minden hétre jutott egy sírós anyuka. Volt köztük egyedülálló, dolgozó nagyszülőkkel, és volt lakáshiteles is.

Ezek után lehet hogy nekem fogalmam sincs hogy ők ott mit csinálnak a parlamentben, de hogy nekik sincs fogalmuk arról, hogy mi történik ebben az országban, az biztos.

Amúgy ez is országos szinten zajlik, minimum tíz éve, de az is lehet hogy több. Nem olyan nagy gond mint a címerkérdés de hát ezzel is lehetne tán foglalkozni, ha más nem mondjuk említés szintjén, amit én most megtettem. Ők nem fogják.

"A babát ami most a pocakomban van, nem terveztük, ill nem mostanra, mégis jött. Úgy gondoltuk megtartjuk, meg nem vagyok abortuszpárti sem. Lett volna munkahelyem, csak mikor kiderült hogy babát várok, ugrott a meló. Elötte GYES-en voltam a lányommal, így meg nem jár munkanélküli."

Erre csak azt tudom mondani bocsánat, ezt mégsem Neked szántam.

Hát bizony ez tényleg nem egyszerü. Erre is oda kellene, hogy figyeljenek a T. nagyurak a parlamentben. Ha valaki az egyik babát a karján, a másikat a pocakban hordja az is felér bármi más komoly nehéz megfizetett munkakörrel, még ha szívesen és nem fizetségért vállalod is, de fel is kell nevelni, enni kell adni annak a tündér kicsinek.

Abban azért talán bízhatunk, ha sok helyről hallják odafenn, akkor elgondolkodnak rajta hogy a jövő nemzedékét nevelni az egyik legjobb befektetés!

Esetleg meg lehetne keresni a területi fideszes képviselőt (esetleg összefogva még kettő anyukával) és időpontot kérni tőle beszélgetésre, hogy elmondd ugyanezeket. Ők azért vannak, hogy (ha minden jól alakul) akkor tolmácsolják az ilyen problémákat a parlamentben.

Szerintem esélyt kellene adni arra, hogy legalább megismerjék, vagy ha ismerik a problémát (ami valószinű) akkor felfigyeljenek rá.

Talán annyiból nem mindegy, ha megint egy pénzéhes kormány lenne akik további ezermilliárdokkal adósítanák el az országot, akkor tényleg megnézhetnénk magunkat.

Itt a videón lehet látni, hogy fel voltak dobva, amikor az ezer milliárdokat felvették, aztán mi lett belőle, hova tűnt az országból..: http://www.youtube.com/watch?v=tzaP2Iq9JPQ&feature=player_de..

Ebből látszik, hogy azért mégsem mindegy, hogy ki van kormányon. Most megadni próbáljuk azt amit korábban felvettek nyilvánvaló rabló szándékkal.

Most egy ideig emiatt a megnövelt adósság miatt is nélkülözünk, hogy megszabadulhassunk tőle.

Ez olyan mint egy családban ha eladósodnak, addig szűkülködni kell amíg az adósság törlesztése tart. Addig másoké mindenünk. Viszont utána már több marad, amiből lehet fejlődni. Csak hát ehhez nagy kitartás kell.

Egyelőre csak bízhatunk, hogy kifelé halahunk belőle ami nagyon lassú folyamat (tíz év vagy több), olyan mint egy családi adósságot megadni. Addig nem nagyon jut sokmindenre, de legalább megpróbálunk egyenesbe jönni, az jó gondolat volt mert utána már szabadon gazdálkodhat az ország ha addig mindenki segít ebben.