A 2006-os és azt követő rendőri túlkapásokért kapott akár egy rendőr is letöltendő szabadságvesztést?

Ez ilyen összetartás. Illetve "betyárbecsület".

Most lehet, hogy kegyetlennek fogok tűnni, de én a következőt tenném.

Feltenném a kérdést, hogy ki volt az, aki az esküt megszegte, és túlkapást követett el.

Amennyiben nem lép elő egyik sem, akkaor egymásnak falaznak, így egymás bűntársa, és egyformán vétkesek.

Innentől nagyon egyszerű a dolog...

Minden tizedik személy egy nagy lépést előre, és jobbra át.

A mögötte álló kettő megbilincseli, és elvezeti, ha falaz a bűnösnek, akkor vigye is el a balhét helyette, törjön követ, vagy ragasszonborítékot helyette.

Könnyű úgy havernak lenni, hogy nincs következménye, és ezt előre tudja mindenki.

Ez megint a vörösnarancs, és a narancsvörös kormányzat cseréje okán van így...

Nem is kellene minden rendőrt hazugságvizsgálni, csak a néha "Forradalmi Rendőri Ezred" állományát kellene, illetve lehetne.

Ugyanakkor felesleges, mert magáról mindenki tudja, és mindenkiről tudja valamelyik társa.

Ezeket a túlkapásokat a vizsgálatok során kötelességük lett volna jelenteni.

Mivel ezt elmulasztották, egyetemlegesen felelősek a mulasztásban, és cinkosságban.

Innentől kezdve, én minden további nélkül "megtizedeltetném" őket.

Mert "Bűnös mellett cinkos, aki néma"...

Nem a kérdésre válaszolok, hanem reagálnék pár előttem szóló kommentárjához.

Előre leszögezem rendőr vagyok, egész életemben rendőrnek készültem, Testnevelési Egyetemet és Rendőrtiszti Főiskolát is végeztem. És 2006 ban ott voltam Budapesten, az MTV székháznál.

A rendőr esküt tez és parancsot teljesít. Az eskü szövegét megtalálhatod az interneten, és annak is utána nézhetsz, mi jár parancsmegtagadásért. És van egy személyes oldala is a dolognak.

Az MTV székház támadása után a parancsnokokon kívül nem sok senki ismerte a valódi helyzetet. Az esküvőm után 3 nappal éjjel kettőkor kaptam sms-t, hogy azonnal kezdjem meg a bevonulást, bekapcsoltam a TV-t, akkor láttam, mi a helyzet. A laktanyában kaptunk protektorokat, aztán fel a buszra és kimentünk az Astoriához. Azt mondta az egyik kollégám, hogy kxxxxva nagy szarban leszünk, és hogy több száz rendőr sérült meg éjjel. Alakkzatba álltunk ,nem vagyok egy ilyedős típus, 203 centiméter vagyok és 143 kilogramm, egész életemben küzdősportokkal foglalkoztam. És féltem. Reggel 9 től este fél hétig álltunk alakzatban, addig kaptam fél literásványvizet. Minden arra járó ember leköpött, megdobott, édesanyámat Kxxxvának nevezte, pedig már akkor 4 éve halott volt. Egy 16 év körüli kölyök odajött hozzám, és lepisált. Az egész nadrágom tiszta húgy volt, elázott a cipőm. Egy másik 16 év forma kiscsaj szembe köpött és azt mondta, kinyalhatom a seggét és reggelre lógni fogok. Ezt több mint 9 órán keresztül hallgattam. Mivel 9 évig versenyszerűen cselgáncsoztam és kick-boxoltam, az edzőim megtanítottak koncentrálni, kizárni a külső tényezőket. Aztán parancsot kaptunk a tömeg oszlatására. El lehet mindenkinek képzelni a rendőrök lelkiállapotát. Szerencsétlenségére megtaláltam a gyerekekt, aki lehugyozott. Én 33 éves vagyok, ő 16, óriási testi és szellemi fölényben voltam akkor is, és most is tőle. Ezt nem nagyképűségből mondom, félreértés ne essék. De az az ember ott akkor engem lehugyozott. Mindenkinek szive-joga eldönteni, mit csinált volna vele, akár szolgálatban, akár civilként. Én megtanítottam neki egy életre, hogy hogyan viselkedjen egy felnőttel, mellesleg szabadságvesztésre ítélték, amit még akkor felfüggesztettek. Azóta kollégáim ismét tetten érték, kábítószertárult, azóta börtönben van. De abban biztos vagyok, soha nem fog még egyszer az életében lepisálni senkit.

Azt hozzá kell tennem, teljesen jogkövető rendőr vagyok, jelenleg is egy beavatkozó egységnél teljesítek szolgálatot.

Igen, ez érthető.

Hasonló esemény évtizedek óta nem történt Magyarországon. Ezen felül a kiképzés is fogyatékos, a felszerelés hiányos, a rendőri vezetés pedig hibákat követett el.

Olyan országokban, ahol a lyen megmozdulások viszonylag rendszeresebben fordulnak elő, ott nyilván minden oldalról szakszerűbben kezelik ezt a kérdést.

Azt a lelkiállapotot elképzelni egy civilnek szinte lehetetlen. A reakció voltaképpen érthető.

Érthető, de nem elfogadható, vagyis nem minden esetben.

Nem tudom, hogy a "nemzetközi példák" mit mutatnak, "másutt" hogyan viselkednek a "randalírozók", és miképpen a rendőrök.

Öszességében azt gondolom, hogy a "randalírozók" önmagukhoz méltóan viselkedtek, mert a "randalírozás" önmagában egy törvényen kívüli, kaotikus állapot. A rendőrök pedig helyenként nem rendőrhöz méltóan viselkedtek.

Egy kicsit a "nyulat bokrostól" elv jutott eszembe. Csak remélni tudom, hogy hasonló helyzet nem fog a közeljövőben kialakulni az országban...