Ezt megtehetik? Én mit tehetnék? Teljesen tanácstalan vagyok
Apám alkoholista dohányfüggő gyökér, mindigis az volt és mindigis az lesz, már 11 éves korom óta csesztet azért, mert én nem dolgoztam, hanem tanultam. Mikor 15 voltam, józanon mondta azt, hogy én egy ingyenélő kis szar vagyok (tehát mikor 9-es voltam), és mikor 13 voltam, szintén józanon mondta, hogy bánja, hogy megszülettem. Volt, mikor annyira sokat ivott, hogy el kellett mennünk itthonról és ő késsel jött utánunk. Csak, hogy egy példát írjak.
Anyám hasonlóan gyökér, ő érzelmileg zsarolja az embert, az elmúlt 3 évben teljesen meghülyült. Benne még láttam reményt, de már ez is elveszett. Egyik húgomnak azt mondta, hogy bánja, hogy megszületett, pedig még NAGYON fiatal, valamint 2 hete, miután ők ketten összevesztek(apánk meg anyánk), nekem kezdte el azt mondani, hogy vagy az lesz amit ő mond, azaz oda jelentkezek dolgozni ahova ő mondja, vagy eltakarodhatok innen a picsába.
Mindig jól tanultam, nem olyan "minden évben kitűnő", de azért 4-es átlagom mindig megvolt, szintén az érettségimet nézve.
19 vagyok, érettségi után menni akartam egyetemre, de mivel nem állunk úgy és még a vírus is közbeszólt, ki kellett iratkoznom pár hónap után. Már az érettségi előtt elkezdtem munkát keresni, mert Akarok dolgozni még akkor is, ha ez a kettő gyökér azt mondják, nem úgy van. Igen, az megint más dolog, hogy nem vagyok hajlandó 12 órázni minimálbérért egy gyárban, (mert nem vagyok hülye), viszont rengeteg helyre beadtam már a jelentkezésem, önéletrajzom, állandóan emaileket írogatok, telefonálgatok megadom a számomat hogy hátha ott hamarabb jeleznének mint emailben, és hiába mondják hogy nem, de, szoktam itthon is segíteni a házimunkában, mert van hogy kitakarítok, hogy a mosást, mosogatást intézem, de ebből ők nem látnak persze semmit, mert estére, mikorra hazavánszorognak, már a legtöbb dolog megvan. Nem azt mondom, hogy 24/7 mindent megteszek, de szoktam segíteni és Nem tagadhatják ezt le. Ők azt hiszik, hogy majd ha én is elkezdek dolgozni (persze ott, ahol azt ők akarják), akkor majd nekik arany életük lesz, mert az is megy majd a "közösbe".
A kérdésem lényege pedig az lenne, hogy megtehetik, hogy utcára dobnak, mert nem tetszik a pofám? Mindig rendesen tanultam, besegítettem, munkát is keresek, nem az én hibám, hogy ők nem fogják fel, hogy ha leszopnék egy HR-est se vennének fel hamarabb valahova.
Megjegyezném, hogy mindenféle munkára jelentekzek, raktározástól kezdve eladón át árufeltöltőn keresztül gyári/szalagmunkáig és eddig vagy nem kaptam választ, vagy elutasítottak, mondván "Eddigi tudását és tapasztalatait figyelemre méltónak találjuk, azonban választásunk ezúttal nem Önre esett.", azaz egy sablonszöveget, de legtöbbször még ennyit sem.
Jövőhét szerdán is menni fogok megint egy helyre, ahol írni kell egy tesztet és ez nem az első alkalom, bár az eddigieknél legtöbbször online voltak ezek a tesztek.
Tehát nem én tehetek erről! Igen, persze, annó lett volna egy munka, ami külföldi lett volna, apánkkal egy cég alatt dolgoztam volna csak más munkakörben, csaképp ő ezt elcseszte, mert mint írtam alkoholista és ez Mindent tönkretett. Mit tehetnék? Egyáltalán megtehetik ezt, attól függetlenül, hogy én nagykorú vagyok?
Ha a mostani munka sikerülne, az szállással lenne, azaz biztosan elhúznék innen a picsába, akkor már nem is érdekelne engem ez a két mamlasz, a mentális betegségeimen kívül semmit sem köszönhetek nekik, mert sosem éltünk úgy, mégcsak hasonlóan se, mint egy család (persze a látszatnak meg kellett lennie néha, aztán én voltam beállítva a rossznak). A testvéreimet is ki akarom innen menteni, mert rájuk sázmíthatok és ők is rám, ők nem tehetnek arról, hogy ez a kettő elcseszik a saját életüket, ahogy én sem.
Mégis mit tehetnék? Egy barátom említette, hogy attól, mert nagykorú vagyok, a családsegítőnél kapnék segítséget, mert "egy család vagyunk" és ez "nem oké", viszont én sosem tapasztaltam, hogy ez valaha meggátolt volna bárkit ebben...
Az ő életük nem az enyém, attól, mert ők évekkel ezelőtt találkoztak és nem tudták hogyan kell gumit használni, sem az abortuszt nem akarták, az NEM az én hibám! NEM én választottam, hogy éljek, sőt, az öngyilkossági kísérleteim is alátámasszák! Nem megdögleni akarok valahol egy híd alatt vagy egy árokban, hanem normális életet akarok végre! Persze, ha más kiút nem maradna, akkor a fentebb említett utat választanám mert én nem vagyok hajlandó így élni. Nem vagyok rá képes, hogy így éljek, főleg nem ezekkel... Engem nem érdekel, hogy ők annó megcsalták egymást, hogy ők miket vitázgattak, hogy melyiket miért dobták ki a szülei, nem érdekel, nem az én dolgom, nem azért születtem meg, hogy egy célpont legyek, akit hibáztathatnak a saját sérelmeik miatt. Ha mégis azként kellene élnem, inkább a sínpár.
Mit tegyek?
Ezt a kérdést azért tettem ki, mert nem tudok mástól segítséget kérni. Teljes mértékben tehetetlennek érzem magma és reménytelennek látom az egész tetves életem, és Ez az utolsó erőfeszítésem a próbálkozásra/segítségkérésre.
válasza:
válasza: válasza:'. teljesen mindegy milyenek a szüleid, akkor is a szüleid. Az ahogy te megnyilvánulsz az téged minősít és nem őket. Maradjunk annyiban hogy a leírtak alapján te vagy egy gyökér, nem is kicsi.
2. 19 évesen felnőtt ember vagy. Ha nem tetszik neked ami otthon van, jogodban áll onnan elmenni és magad szabályai szerint élni az életedet. Ha kötelesek lennének téged eltartani akkor te is köteles lennél nekik szót fogadni - ami ugyebár eddig sem tetszett.
3. van ösztöndíj, szociális támogatás, alapítvány, önkormányzati támogatás és diákhitel. Ahogyan a járvány idején sem tesznek ki a kollégiumból olyanokat akik rászorulónak számítanak. Felnőtt ember vagy és neked kell megoldanod hogy megtaláld azt a megfoldást amivel tanulhatsz és élheted a magad életét.
Kérhetsz a szülőktől rokontartást bíróságon. Felkeresheted a helyi családvédelmi szolgálatot és kérhetsz tőlük segítséget, tanácsot. Fordulhatsz az egyetemi diák önkormányzathoz segítségért. Felkeresheted az önkormányzatot is. De kereshetsz munkát magadnak vagy eleve jelentkezhetsz egy duális képzésre.
Az egyetemi élet sokba kerül, 2 gyerekem is egyetemista éppen. A családoknak ez megterhelő, ezért találták ki a diákhitelt. Rengeteg lehetőség van arra hogy magad oldd meg a problémádat, ez a kifakadásod inkább egy olyan, hogy elvártad volna hogy a szüleid eltartsanak, fizessenek, csak ne szóljanak bele semmibe. Ha nem akarod hogy ők döntsenek az életedről akkor vedd a saját kezedbe, ne hisztizz, hanem keress munkát, tegyél félre pénzt és jövőre kezd újra az elejéről!
A családját senki nem választhatja meg, de 19 évesen már te magad döntesz arról mihez kezdesz az életeddel. Meg fogod tudni oldani ha a megoldást keresed és nem csak másokat szidsz amiatt hogy nem úgy képzelik el a dolgokat, mint te.
válasza:Nem tudom, hol laksz, hogy ennyire nincs munka, de én lelépnék a helyedben otthonról minél hamarabb.
Pesten viszonylag könnyű melót találni, a lakhatást kell csak megoldani az első pár hónapban valahogy, erre kérhetsz kölcsön, akár személyi hitel banktól, vagy ha van ismerősöd, haverod, akinél elhéderelhetsz pár hónapig, vagy munkásszálló, amíg ki nem gazdálkodsz annyit, hogy ki tudj fizetni egy albit.
Az elején nyilván csak bérlőtársként, akár 2-3-4en egy lakásban.
Meló mellett meg járhatsz tanfolyamokra, egy programozó kurzusra összeszeded a pénzt, végigcsinálod, utána máris egy nagy ugrás lesz fizetésben, akár már saját albira is telhet egyedül még junior fizuból is.
Aztán ha jó vagy és szorgalmas, pár éven belül elérhetsz egy igen jó, 4-500 nettós fizut.
Vagy a másik út a külföldi meló.
Mindkét utat rohadt nehéz végigcsinálni, de szerintem megéri belevágni, mert egy ilyen gyökér családdal együtt maradni az a biztos pokol.
válasza:Sajnálatos módon ebben az országban bárki bármit megtehet, ha van hozzá elég ereje. Ebben az országban a jog akkor érvényesül, ha nincs jelentősége. Egyébként az erőtörvény érvényesül. Nem minden ország ilyen.
Az életed pokoli, ehhez képest kiválóan fogalmazol, a világlátásod is megfelelő (a helyzetedhez képest nagyszerű). Ezért merek nyíltan fogalmazni. Sajnos vélhetően csak magadra számíthatsz. Elvileg vannak családtámogató és egyéb szociális szervezetek, de a te esetedre nem alkalmasak.
Próbálj társaságot keresni, mindenekelőtt támogasd érzelmileg a húgodat, hogy hozzád hasonlóvá váljon. Ha Budapesten élsz, önkormányzatok szociális osztályán próbálhatsz segítséget kérni, akár munkát is.
Mindenekelőtt a lehetőségeidhez képest tanulj nyelveket, mondjuk angolt. Nyelvismerettel erősen nőnek az esélyeid, még itthon is. És keress munkát, hogy mielőbb függetlenedj. Amint lehet, vidd magaddal a húgodat is. És minden lehető módon tanulj, természetesen a szabványosiskolák (egyetem) a legjobb, de bármi megvalósítható is előnyös.
Ha van elég erőd (és ez legyen legfőbb szempontod), ne hagyd el magad. Lehetséges, de nagyon nehéz, viszont tudd, többeknek sikerült már!
>1 a probléma nem a gyárral/gyári munkával van, mert mint írtam, sok hely ahova jelentkeztem., pont az lenne, a gond azzal a gyári munkával van amit ŐK mondanak hogy márpedig oda megyek, mert ott tényleg havi 100-110e-ért 10-12 órázol és az sem biztos, hogy bejelentenek. Egyébként az ilyen irodában gubbasztós dolgokat én sem szeretem, ahogy írtad, én meg szeretnék dolgozni a pénzért amit kapok, nem pedig egy pecsételésért kapni 400 ezret.
>2 Elég szar helyzet, de innen nem olyasmi segítséget vártam amire gondolsz, maximum választ. Egyébként nem tudom, miért szavazták le a válaszod.
>3 "Maradjunk annyiban hogy a leírtak alapján te vagy egy gyökér, nem is kicsi."
Értem, szóval én vagyok a gyökér, mert jól tanultam, én vagyok a gyökér, mert tovább is akartam volna tanulni, én vagyok a gyökér, mert én a testvéreimre is gondolok, nem csak a piára, a cigire meg a hajfestegetésre, én vagyok a gyökér, mert tizen akárhányévesen már ingyenélő fsszopó szarnak voltam nevezve mert én középiskolában tanultam, nem pedig a halál fszán dolgoztam. Értem!
Csakhogy válaszoljak a többi szarságra is amit írtál:
3/2, igen, jogomban áll elhúzni, amit meg is tennék, ha az eddigi nyárimunkából és egyéb dolgokból félretett pénzem a zsebemben, nem pedig a kocsmában csücsülne!
"Ha kötelesek lennének téged eltartani akkor te is köteles lennél nekik szót fogadni - ami ugyebár eddig sem tetszett.", én mindig azt tettem amit KELLETT, nem pedig amit ők mondtak! Ja, akkor 11-13-15 évesen ki kellett volna iratkoznom az iskolából és 8 általánosssal mennem fekete munkára? Akkor 16 évesen a nyárimelós pénzemből magam kellett volna megvegyem neki a literes bort? Meg kellett volna öljem magam, mikor azt mondta, "Kár hogy megszüllettél"? Oké!
3/3
"van ösztöndíj" - 5ezer ft / hó, JUHUU! Már meg is tudok venni olyan könyveket, amiket nem lehet a könyvtárból kölcsönözni! YES!
szociális támogatás - Nincs
alapítvány - Milyen alapítvány? Alkoholista gyökerekkel élők támogató szövetsége?
önkormányzati támogatás - Nincs
és diákhitel." - Yup, amit ők akartak is hogy felvegyek, AZÉRT, hogy az ő dolgaik fizetve legyenek, mert egyébként ők is felvettek Rengeteg hitelt, amit majd nekünk kell fizetnünk ha ők elpatkolnak.
"Ahogyan a járvány idején sem tesznek ki a kollégiumból olyanokat akik rászorulónak számítanak." Oh, tényleg? Akkor persze gondolom engem, azaz minket (mert többen voltunk koliban) azért tettek ki a koliból a járvány idején, mert bezárták őket, a vírusra hivatkozva. Teljesen egyetértek!
"Kérhetsz a szülőktől rokontartást bíróságon." Na már most a fent leírtak alapján, ha nem esett volna le, ez nem lehetséges :D
"Felkeresheted a helyi családvédelmi szolgálatot és kérhetsz tőlük segítséget, tanácsot." Igen, ezt is kérdeztem részben, amire fentebb az volt a válasz, hogy ők nem tudnak segíteni.
"Fordulhatsz az egyetemi diák önkormányzathoz segítségért." - Megvolt, sem a járványhelyzetre való tekintettel, sem anélkül nem tudnának ebben mit segíteni.
"Felkeresheted az önkormányzatot is." Megvolt, felírták az elérhetőségeim, mondván "Hogyha lesz önnek megfelelő munka, értesíteni fogjuk!".
"De kereshetsz munkát magadnak vagy eleve jelentkezhetsz egy duális képzésre." TEhát... Én nem értem hogy néhány értelmes ember miért kommentel, mielőtt elolvasná magát a kérdést. Nem tudom, hogy neked hogy nem esik le, hogy én keresek munkát, lehet, hogy a "...mindenféle munkára jelentekzek...", a "Már az érettségi előtt elkezdtem munkát keresni...", vagy a "Akarok dolgozni még akkor is..." sugallta azt esetleg, hogy nem keresek munkát? Duális képzés pedig azon a szakon(/egyetemen) nem indult, amire mentem.
"Az egyetemi élet sokba kerül, 2 gyerekem is egyetemista éppen. A családoknak ez megterhelő, ezért találták ki a diákhitelt. Rengeteg lehetőség van arra hogy magad oldd meg a problémádat, ez a kifakadásod inkább egy olyan, hogy elvártad volna hogy a szüleid eltartsanak, fizessenek, csak ne szóljanak bele semmibe."
Persze, hiszen a "Ne idd el a félretett pénzem!", a "Ne cigire költsd már amiért én dolgoztam meg!", és a "Te komolyan fodrászra költötted amit félretettem?" tőlem elhangzott mondatok azt takarják, hogy ÉN azt akarom, eltartsanak engem, fizessenek helyettem és ne szóljanak bele semmibe. Hát hogy a szarba ne!
"Ha nem akarod hogy ők döntsenek az életedről akkor vedd a saját kezedbe, ne hisztizz, hanem keress munkát, tegyél félre pénzt és jövőre kezd újra az elejéről!" Hát Perszeeeeee, mert csak huszadjára írom le, hogy KERESEK munkát! Mert csak Milliószor írtam le, hoyg a félrtetett pénzemet is magukra költötték! Merthát így egy életet újrakezdeni marha egyszerű, gondolom azért írsz te is így, mert neked is újra kellett kezdened az életed, ilyen szülőkkel élned, tanulnod, dolgoznod, stb. Teljes mértékben tudtál azonosulni a helyzettel!
"Meg fogod tudni oldani ha a megoldást keresed és nem csak másokat szidsz amiatt hogy nem úgy képzelik el a dolgokat, mint te."
Teljes mértékben igazad van, hiszen én sosem a megoldást kerestem, sosem akartam innen elszabadulni, ezért tanultam jól és tettem félre minden pénzt amiért megdolgoztam vagy épp kaptam, és CSAK és KIZÁRÓLAG azért szidom őket ( mert gondolom "mások"alatt őket érted, hiszen mást nem szidtam a posztban ), mert mások a nézeteink, hiszen ki ne akarna egy alkoholista paraszt lenni, aki a gyerekein tölti ki a saját nyomorát? Teljesen egyetértek veled!
>4 Kb az isten hátamögött 2 bolygóval. Országosan keresek munkát, az előző 4 amit néztem például van ami Budafok környékén van, de van ami Pest körül, Esztergomban, Tatabányán van. Volt már budafoki munka, egy raktáros, az Unix-nél, tőlük kaptam a posztban említett, sablonos elutasító emailt. Külföldi munkákat, talán 2-t ha találtam, azegyik azt hiszem Ausztria, másik Hollandia, de egyikről sem jeleztek vissza és telszám sincs kitéve, csak egy email, amire pedig már írtam ugye. Amit a kérdésben írtam német munkát, ott is ilyen szalag/gyárimunka lett volna egyébként, betanított, szállással, csak mivel Apánk lett volna a.. nem tudom, talán ilyen "ajánló" vagy "közvetítő" ember, ő meg kirúgatta magát mert ittasan ment be a melóhelyre, mert ő hajnali nem tudom hányig szórakozott pár némettel, így engem is elutasítottak végül. (Ez a német munkás sztori 2018-19-es, tehát annyira nem friss, de nem is távoli).
Igen, pokoli. Hiába voltak öngyilkos gondolataim, kísérleteim, a végszó mindig az volt, hogy azért nem teszem meg, mert itt vannak a testvéreim. Ha én meg is dögölnék, senkit sem érdekelne valószinüleg, de ők jogosultak egy normális életre, nem csak a naponta, órákon át tartó vitára, ivászatra és stb...
>5 Próbálkozom. A toxikus válaszolónak szánt kommentrészben megválaszoltam, hogy már fordultam pár olyan "szervhez", amiket te is említettél, viszont ők semmit, vagy maximum 1-2 mondatot tudtak válaszul adni. A testvéreimet teljes mértékben támogatom. Nincs olyan, hogy nem. Ha a szüleinknek nem is, Számomra ők a fontosak és kész.
Akármilyen szar is ez az egész, próbálok legalább néha pozitívan tekinteni rá, csak és kizárólag miattuk... Ha én is olyan szintre süllyednék, mint ezek... Sosem lehetne normális életük. Angolt tanulok már évek óta, egész jól megy, viszont pénzem még nem volt arra, hogy nyelvvizsgára mehessek, a kötelező emeltet, ami 40 ezer, azt is úgy tudtam megoldani, hogy a kollégium, ahova középsuliban jártam, sokszor segítettem nekik pl szét-összeszerelni szekrényeket, amikor felújítás volt abban is segítettem, volt mikor a menzával foglalkozó hölgynek segítettem a gépet úgy használni ahogy kell, és mikor tudják mi volt a helyzet és közösen úgy döntöttek, segítenek ennyivel, szóval az emeltet nekik köszönhetően tudtam végig csinálni.
Remélem én is azokban a "Többeknek" halmazban leszek, akiknek sikerült és nekem is sikerülni fog.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!