Mi a megoldás, ha a szüleim ìgy viselkednek?vagy ez a normális?

Szeretnék 17 évesen a barátommal össze költözni,3 éve vagyunk együtt. De a szüleim érkeztek úgy kezelni mint egy 5 éves kislányt. Csak hétvégén találkozhatunk de én nem aludhatok ott. Bele szólnak, hogy kivel mennyit telefonálok. Engedélyt kell kérnem még arra is ha enni akarok. Mások előtt is úgy beszélnek velem mint egy 5 éves kislánnyal akinek mindent a szájába kell rágni. Pedig semmit nem csinálok. Nem járok sehova a barátomon kívül, nem minden héten más mellett fekszek, nem járok (vagyis nem.jártam ) bulizni. Sokszor, ha élmények utána anyám nem szól hozzám.. én próbáltam már velük erről beszélni de semmi nem változott. Ha ki megyek az udvarra már rögtön belém kötnek, hogy hova megyek minek megyek. A szobámba semmit nem tehetek sehova mert anyám áttúrja a szekrények, kidobálja a földre a ruháim. Elvárják, hogy mossák főzzek takarítsak (amivel semmi baj nincs mert szeretem csinálni és szívesen megcsinálom) de ő addig nyomja a telefont vagy bent fekszik a szobájukba. Nagyon szeretem a barátom de ez miatt már annyi veszekedésunk van mostanában és annyira félek, hogy tönkre megy miatta a kapcsolatunk. De nem akarom elveszíteni.