Gondnokság alá helyezhetnek azért, mert szorongással, fóbiákkal, depresszióval és kényszeres aggodalmaskodással élek együtt kisgyerek korom óta?

Leszögezném, hogy családom és barátaim támogatnak, tehát emiatt nem lenne célszerű a gondnokság (és nem is lehetne így).

Szóval elég sok ilyen neurotikus tünettel élek kiskorom óta. Több pszichológus kezelt, és voltak jobb időszakaim. Fóbiáim közül a legerősebb a szociális fóbia. A szorongásom állandó, konkrétan a pulzusom állandóan 100 körüli. Voltam pánikbeteg is, már nem vagyok. Depresszió enyhébb. A kényszer betegségem kényszeres aggodalmaskodásban merül ki. Ez azt jelenti, hogy van egy hosszú listányi dolog, amitől félek - például a gondnokság XD - és ezeken leállíthatlanul agyalok, extrém esetben utána is járok. Ironikus, de ez a kérdés is olyan.

Intelligenciám magas volt kiskoromban (szerintem most is az), több tantárgyból versenyeredményeket is elértem, művészetből kimagasló voltam, és művészettel kapcsolatos tanulmányom volt. Viszont a 20-as éveimben lecsúsztam, és szégyenszemre munkanélküli vagyok. Szüleim támogatnak. De aggódnak is, érthetően. Nem vagyok büszke magamra.

Szeretném tudni, hogy ilyen személyek is kerülhetnek gondnokság alá? Kétségtelen, hogy a mentális állapotom miatt csúsztam le, de ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy hiperérzékeny voltam mindig is, viszont, hogy ne lenne belátási képességem, azt visszautasítom. Azt, hogy "zavartnak" vagy elmebetegnek nyilvánítanának, azt nem tudom elképzelni. Szóval, szerintetek ezek a mentális okok, és a nihilizmus, amivel élek, elegendő lenne, hogy akár gondnokság alá helyezzenek?