Kegyetlen gyermekkorom volt, sokáig szótlanul tűrtem, végül mindez hatására a pszhichiátrián ébredtem 41 évesen. Azóta az orvosom javaslatára messziről kerülöm Őt, és a Vele való kapcsolatot. Kitagadhat az örökségből az édesanyám?

Úgy emlékszem, hogy örökségből csak abban az esetben tagadhat ki, ha végrendeletet készít (természetesen ezt csakis formailag elfogadva).

Egyedül a végrendelet az ami üti az örököst-ebben az esetben ugye Téged.

Ezt csak az én véelményem, lehet jó lenne segítséget kérned internetes ingyenes jogi fórumokon, de jogi tanulmányaimból én így emlékszem.

Találtam neked valamit: (első voltam)

[link]

A kitagadás feltételei. A kitagadásra vonatkozó szabályok tárgyalása előtt rá kívánunk mutatni arra, hogy kötelesrészre sem jogosult, aki az öröklés általános szabályai szerint nem lehet törvényes örökös (az örökhagyó előtt meghalt, érdemtelen, az örökségről lemondott).

Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott (Ptk. 662. §). A kitagadás okát a végintézkedésben meg kell jelölni.

Kitagadni érvényesen csak végintézkedésben lehet, ez történhet végrendeletben, öröklési szerződésben és halál esetére szóló ajándékozási szerződésben. Ha a végintézkedés bármely okból érvénytelen vagy hatálytalan, a kitagadás is érvénytelenné, illetve hatálytalanná válik. A kitagadás érvényességének másik feltétele, hogy annak okát a végintézkedésben meg kell jelölni. Nem szükséges a kitagadás szó használata, de a kitagadásra irányuló akaratnak egyértelműen ki kell tűnni a végintézkedésből, például: “Albin fiam semmit ne örököljön halálom után, mert mostohaapját súlyosan bántalmazta”. A kitagadásra alapot adó cselekmény tényleges megtörténtét annak kell bizonyítania, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván.

Az ítélkezési gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a kitagadásra okot adó magatartás bizonyítására egymagában az a körülmény nem alkalmas, hogy az örökhagyó végrendeletében ennek megtörténtét állítja. Pusztán a végrendeleti kijelentés bizonyítékul nem fogadható el, éppen ellenkezőleg, annak tartalmi valóságát egyéb bizonyítékok alapján kell megállapítani. (P. törv. II. 21 333/1992., BH 1993/6. sz. 358.) Azt viszont, hogy cselekményét az örökhagyó utóbb megbocsátotta, a kitagadott személynek kell bizonyítania.

A kitagadás hatálya az, hogy a kitagadott kiesik az öröklésből. A kitagadás azonban csak a kitagadott személyére vonatkozik, a gyermek kitagadása esetén helyébe az unoka lép.

Kitagadási okok. A Ptk. 663. §-a részletesen meghatározza azokat a magatartásokat, amelyek alapul szolgálhatnak a kötelesrészre jogosult kitagadására.

a) Kitagadható, aki az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne. (Az érdemtelenséget eredményező magatartásokkal a múlt évi novemberi számban részletesen foglalkoztunk.)

b) Kitagadható az öröklésből, aki az örökhagyó, egyeneságbeli rokonai vagy házastársa terhére súlyos bűncselekményt követett el. Az érdemtelenséget eredményező, az élet elleni legsúlyosabb bűncselekmények mellett kitagadásra alapot adnak az örökhagyóval, illetve a törvényben megjelölt hozzátartozóival (egyenesági rokonok, házastárs) szemben elkövetett egyéb súlyos bűncselekmények is. A cselekmény súlyát nem büntetőjogi szempontból, hanem az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult közötti viszony alapján kell megítélni. Adott esetben súlyos bűncselekménynek tekintendő a tettleges bántalmazás, sőt a rágalmazás és a durva becsületsértés is. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában rámutatott arra, hogy a gyermek szülője iránt tisztelettudó magatartást köteles tanúsítani; ha ezt nem teszi, vagy ellenkezőleg: szülőjét tettlegesen bántalmazza, öröklésjogi szempontból súlyos bűncselekményt követ el, ezzel megvalósítja a kitagadási ok alapjául szolgáló magatartást. (Pfv. V. 20 011/1995.)

c) Kitagadási ok az, ha a kötelesrészre jogosultat bármilyen bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztésre ítélte.

d) Az örökhagyóval szembeni törvényes eltartási kötelezettség súlyos megsértése is alapul szolgál a kitagadásra.

A tartás körébe tartozó szolgáltatások körét a törvény nem részletezi. A bírói gyakorlat szerint idetartoznak az élelmezés, a lakás, annak fűtése, világítása, a ruházkodás biztosítása, az örökhagyó gondozása, ápolása, gyógykezeltetése. Azt, hogy a tartási kötelezettség megsértése mikor minősül súlyosnak, mindig az eset összes körülményeinek vizsgálatával lehet megállapítani. Ha például az örökhagyó megfelelő vagyonnal, jövedelemmel rendelkezett, ápolásra nem szorult, a kötelesrészre jogosultat nem terhelte tartási kötelezettség. Olyan esetben viszont, ha a kötelesrészre jogosult az ápolásra, gondozásra, gyógykezelésre szoruló örökhagyót magára hagyta, ellátásáról a hatóságnak kellett gondoskodnia, nyilvánvalóan megállapítható a tartási kötelezettség súlyos megsértése.

e) További kitagadási okként szabályozza a Ptk. az erkölcstelen életmód folytatását. A bírósági gyakorlat a közfelfogásnak megfelelően ítéli meg, hogy milyen életmód tekinthető erkölcstelennek. Ide sorolható az alkoholista, kábítószer-élvező, garázda, bűnöző életmód folytatása. Egyszeri garázda magatartás, valamilyen vétségért történt egyszeri elítélés önmagában még nem valósít meg kitagadási okot.

A kitagadás jogkövetkezményei nem alkalmazhatók akkor, ha az örökhagyó a kitagadás alapjául szolgáló magatartást megbocsátotta. Ha a megbocsátás a végintézkedés előtt történt, a kitagadás érvénytelen, az örökös kötelesrészre jogosult. Ha a megbocsátás a végintézkedés után történt, a kitagadás hatálytalan, az örökös az általános szabályok szerint jogosult az öröklésre.

Hogyan kell megállapítani és kiadni a kötelesrészt?

A kötelesrész mértéke és alapja. Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti meg, ami neki mint törvényes örökösnek jutna. A kötelesrész tehát mindig az örökrész mértékéhez igazodik. A leszármazónál és szülőnél először meg kell határozni az őt megillető törvényes örökrészt, és annak felét igényelheti kötelesrészként. (A házastársat megillető kötelesrészt később, a házastárs öröklésénél tárgyaljuk.)

A kötelesrész alapja egyrészt a hagyaték tiszta értéke, másrészt az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint az érvényes tartási (életjáradéki) szerződéssel átruházott vagy öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgyak a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehetők figyelembe. (PK 89. sz. állásfoglalás.) Ezek a szerződések visszterhes jellegűek, és ezen nem változtat az, ha az örökhagyó haláláig nyújtott tartás értéke nem érte el a tartás ellenében átruházott (lekötött) vagyontárgy értékét.

Gyakran előfordul az is, hogy a tartásra köteles hozzátartozók közül csak az egyik gondoskodik az örökhagyó tartásáról, aki a tartás ellenértékeként részesíti végrendeleti juttatásban rokonát. A tartás ellenében nyújtott végrendeleti juttatást a kötelesrész számításánál figyelembe kell venni. A hagyaték tiszta értékéből le kell vonni a tényleges tartás értékét, és a kötelesrészt a levonás után maradó érték alapján kell kiszámítani. A törvény felsorolja azokat az adományokat, amelyeket nem lehet a kötelesrész alapjához hozzászámítani (Ptk. 667. §). Ezek a következők:

– az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke;

– a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott adomány értéke (például házasságból született gyermek kötelesrészénél a házasságkötést megelőzően adott ajándékot nem lehet a kötelesrész alapjához hozzászámítani);

– a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke (a “szokásos mértéket” az örökhagyó és a megajándékozott kapcsolata, illetve az örökhagyó anyagi helyzete alapján kell figyelembe venni);

– a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;

– az arra rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

A kötelesrész iránti igény kielégítése. A kötelesrészre jogosult igényének kielégítésénél figyelembe kell venni mindazt, amit a hagyatékból bármilyen címen kap, továbbá amit az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani. Kötelesrész iránti igényt a jogosult csak akkor érvényesíthet, ha az említett juttatások nem fedezik a kötelesrészét. Ha a kötelesrésze például 1 millió forint, az örökhagyótól ajándékba kapott 700 ezer forintot és örökölt 400 ezer forint értékű ingóságot, a kötelesrésze már kielégítést nyert. A példánál maradva: ha 700 ezer forint ajándékot kapott és a hagyatékból végrendelkezés folytán nem részesült, 300 ezer forint kötelesrész iránti igényt érvényesíthet.

A kötelesrész kiadásáért elsősorban a hagyatékból részesülő személyek felelnek. Abban az esetben, ha a kötelesrész a hagyatékból nem elégíthető ki, az örökhagyó halálát megelőző tizenöt éven belül megadományozottak is felelnek.

Ha több személyt terhel a kötelesrész kiadása, a felelősség módjára a Ptk. 669. § (2) bekezdése a hagyatéki tartozásokért való egyetemes felelősségtől eltérő szabályt állapít meg. A kötelesrész kiadásáért az örökösök és a megadományozottak a kapott juttatással arányosan felelnek. Ebből következik, hogy a kötelesrész érvényesítése iránti perben nem kell valamennyi örökösnek, megadományozottnak perben állnia. A jogosult egy személlyel szemben is indíthat pert, de ilyen esetben a kötelesrészének csak azt a hányadát kapja meg, amelyért az alperesként perbe vont felel.

A kötelesrész kiadásának módja. A kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni. Ha a kötelesrész kiadása után megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a korlátozott haszonélvezetet biztosító részt csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.

A kötelesrészt általános szabály szerint pénzben kell kiadni. Az örökhagyó azonban eltérően is rendelkezhet, akár végintézkedésben, akár élők között kinyilváníthatja arra vonatkozó akaratát, hogy a kötelesrészt természetben kell kiadni.

A bíróság is hozhat ilyen döntést, ha az összes körülmény mérlegelése alapján azt állapítja meg, hogy a pénzben történő kiadás akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes. Erre elsősorban akkor kerül sor, ha a hagyatékban nincs készpénz és a kötelezett anyagi helyzete miatt sem tud pénzben teljesíteni. Olyan esetben is indokolt lehet, amikor a hagyaték megnyílta és a jogvita lezárása között hosszú idő telt el, és ez alatt az ingatlanok forgalmi értékében jelentős változás következett be. Például az 1993-ban meghalt örökhagyó utáni öröklési jogvita 1999-ben fejeződött be. A kötelesrészre jogosult számára súlyosan sérelmes lenne a kötelesrésznek a hagyaték tárgyát képező lakóingatlan 1993-as értéke alapulvételével történő kiadása.

A kötelesrész iránti igény az örökhagyó halálával, a hagyaték megnyíltával keletkezik. A kötelesrész iránti igény kötelmi jellegéből következik, hogy azt a jogosultnak kell érvényesítenie. Az igény érvényesíthető a hagyatéki eljárásban; ha az érdekeltek peren kívül nem tudnak megegyezni, a jogosult perben érvényesítheti az igényét.

A kötelesrész iránti igény az általános elévülési idő – 5 év – alatt évül el.

A kötelesrész pénzben történő kiadása esetén a kötelezett az esedékességtől késedelmi kamatot is köteles fizetni. (Pfv. V. 21 672/1995., BH 1996. 7. sz. 366.)

ha az örökhagyó nem készít végrendeletet

akkor a törvény által felállított sorrendben történik az öröklés

első helyen a leszármazók, tehát a gyermekek örökölnek úgy

hogy az öröhagyó házastársa holtig tartó haszonélvezeti jogot kap a hagyatékra

ha egyedüli leszármazó vagy és nem készül végrendelet, akkor "minden" a tiéd, függetlenül egészségi állapotodtól

ha végrendelet készül, és abban mondjuk Kis Évára hagyja vagyonát (és rólad említést sem tesz) akkor kapod a köteles részt, ami alatt a teljes örökség fele értendő (pénzben)

tehát ha másra hagyja a vagyonát, téged meg sem említ azt úgy hivjuk hogy KIZÁRT az öröklésből

de jár a köteles rész (örökség fele)

ha kitagad akkor nem jár a köteles rész sem

kitagadásnak megvannak konkrét feltételei

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

tehát: aki az örökhagyó életére tört;

aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte;

aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

b) az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat;

f) jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

EZEN FELTÉTELEK KÖZÜL EGYETLEN EGY SEM ÁLL FENN VELED SZEMBEN A LEÍRTAK ALAPJÁN

ÖNMAGÁBAN AZ, HOGY NEM LÁTOGATOD, NEM GONDOSKODSZ RÓLA NEM ELEGENDŐ AHHOZ, HOGY KITAGADHASSON

igy mindenképp jár a fele az örökségnek

ha további kérdés van nyugodtan írj