Montesquieu: "A szabadság az a jogm hogy mindenki megteheti azt, amit a törvények megengednek. " Szerintetek ez nem paradoxon? És vajon igaz-e? Mert a barátom szerint az abszolút szabadság az anarchia.

Hagyományos értelmezés szerint az egyén szabadsága addig terjed, amíg mások szabadságát nem veszélyezteti.

Az anarchiával az a probléma, hogy ott semmi sem korlátozza az egyént mások szabadságának korlátozásában, tehát, egy valódi anarchiában, bárki simán odamehet hozzád, és fejbe lőhet, hogy utána eladja a kishúgodat egy szexrabszolgapiacon.

Paradoxonnak éppen nem paradoxon, csak nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi a helyzet egy nyilvánvalóan teljesen igazságtalan törvénnyel. Vannak ugyanis maguktól értetődő törvények, amelyeket az emberek több, mint 99%-a akkor is betartana, ha nem lennének írásban rögzítve és senki nem büntetné a megszegésüket, és vannak olyan törvények is, amelyekre ugyan szükség van írott és társadalmilag szankcionált formában, de ha már egyszer léteznek így (azaz törvényként), akkor szintén mindenki betartja őket (egy elenyésző kisebbségtől eltekintve).

Ami miatt paradoxnak hangozhat, az az, hogy úgy fogalmaz, hogy "amit a törvények megengednek". De ha belegondolsz, a törvények semmit nem engednek meg kifejezetten - a törvények csak megtiltanak bizonyos dolgokat, és alapértelmezésként minden, amit nem tilt törvény, meg van engedve. Ezzel egyébként Montesquieu is tisztában van, az idézett mondata így folytatódik: "... és ha egy polgár megtehetné, amit [a törvények] megtiltanak, már nem volna szabad, hiszen mások ugyanúgy megtehetnék mindazt, mint ő." Értsd: ha jogodban áll megölni a szomszédodat, akkor a szomszédodnak is jogában áll megölni téged, vagyis se te, se a szomszédod nem vagytok szabadok (bárki bármikor jogosan elveheti tőletek a legfontosabb szabadságjogotokat, az élethez való jogot). Na, ez lenne a paradoxon.