Sok ember fel sem fogja, hogy mi van ezeken a hegycsúcsokon?

Ne izgulj ezen szerintem, sokan nincsenek képben, véleményük persze van.

Az eddigi válaszoló meg tanuljon inkább, ahelyett hogy olyan kérdésekre írogat amik nem is érdeklik. Így kissé képmutatás a kérdezőnek beszólni, hogy hülyeségeken rezeg. Minek rezegsz ilyen kérdéseken, ha tanulnod kell.

És honnan veszed, hogy aki kérdést ír ki az mást nem csinál mellette?

Nincsenek képben az emberek.

SŐT, még én sem vagyok egészen.. tudom hogy sz.ar és jeges pokol. De elképzelni nem tudom, kb. -20 fok van egy élelmiszeripari mélyhűtött raktárban. Nem tudom milyen lehet 8000 méteren -30°C-ban.

--

Az éjjeli fórumozós-netezős szokásokat derék dolog a kérdés alatt megvitatni :D

Én sem fogom fel, hogy mi van ekkora magasságban. Eddig azzal sem foglalkoztam, hogy mekkora magasságba száll fel egy helikopter, hogy ne kattanjanak meg a műszerek a nyomástól... Most is csak abból informálódok ami olvasok.

Valóban össze-vissza írunk/írnak, ítélkeznek. :( A hegymászók életformáját csak hegymászó értheti. Mi civilek csak ítélkezünk. Azt olvastam, hogy nem kell sajnálni őket, hegymászók voltak.

Viszont szomorú, hogy a fiatal Kiss Péterrel meg nem foglalkoznak. Ő is ott volt, nem csak Erőss.

Sajnos a média azt lovagolja meg ami hatásvadászabb sztori. Szégyen, nem szégyen de pl. én azt sem tudtam, hogy már elindultak... erről lemaradtam.

Nem tudhatunk mindent. Meglepő módon én sem hegymászók mindennapjaival foglalkozom, hejj de még olimpikon futókéval sem.

Mással viszont igen.

Szerintem a hátrahagyott családok a szomorúak. Merthogy az életüket gondolom olyanért áldozták fel ami a legtöbbet jelentette nekik. Biztos hogy ismerték a kockázatokat. Viszont olyan helyen jártak, olyan dolgot tettek amit kevés ember. Ez fantasztikus lehet, és azon gondolkoztam valahol meg tudom érteni őket.

Óriási könyvet/filmet lehetne készíteni a történetükből. Nagyon motiváló lenne, katarzissal a végén.

Kiss Péter nemcsak hogy ott volt, hanem ő ment vissza, hogy megpróbálja megmenteni Zsoltot:

[link]

Egyébként pedig itt egy cikk, amiből kimásolom a lényeget:

„Muktu állította, 2-3 óra a csúcs, de én elbizonytalanodtam. Eszembe jutott a tavalyi Annapurna-expedíció, ott is meghalt egy ember lefelé. Tudtam, hogy ha folytatom, gond lesz. Úgyhogy hiába biztatott Muktu, hogy menjünk tovább, számomra egyértelmű volt az irány – lefelé. Délelőtt 10:30-kor döntöttem a visszafordulás mellett, és nem azért, mert fáradt voltam, hanem mert nem volt kötél, nem volt biztonságos. Nem akartam reszkírozni. 11-en jutottak fel a csúcsra. Öt óra volt az utolsó 286 méter. Öten nem értek le élve" – mesélte a lapnak a spanyol hegymászó.

„Visszaértünk a négyes táborba, és ekkor kezdtek érkezni a hírek a szerencsétlenségekről. Mindenkit ott ért baleset vagy ott fáradt el a csúcs alatt, ahova nem értek már fel a kötelek. Nincs is mentőexpedíció. Mert hát ki menne fel? Nem akartak pénzt költeni a serpákra, most meg néhányuknak közülük, akik teljesen kimerültek, ajánlottak pénzt. Némelyek azt hiszik, ezek az emberek öszvérek. Vészhelyzetben sokszor mondják, 'küldjetek pár serpát', de hát ők is hullafáradtak, ők is fent dolgoztak a hegyen. Amikor valaki feljut hétezer akárhány méterre, tudnia kell, hogy egyedül van. Nem tud segíteni sem a helikopter, sem a serpák. 4000-ről le lehet valakit hozni, 8300-ról nem” – jelentette ki Soria az újságíró kérdésére, de arra nem tért ki, melyik pórul járt expedícióra gondolt.

Nemrég láttam egy Everest-mászásról szóló, igaz történeten alapuló filmet. Ott volt egy olyan szabály, hogy ha nem érnek fel 16 óráig a csúcsra, visszafordulnak, még akkor is, ha ott vannak 30 méterre a céltól. Ehhez képest 18-kor értek fel, és voltak, akik még később. Meg is fizették az árát, visszafelé többen meghaltak. Asszem, ez volt az:

[link]

A másik cikk linkje lemaradt:

[link]

De egyikük már lejjebb volt mint nyolcezer méter-

Akit láttak távcsövön át

Persze, ki voltak merülve

Megcsúsztak

A jelek szerint arra már ők sem vállalkoztak, hogy a csúcs lejöveti útján felfelé haladva elébe menjenek a mászóknak, pedig ez lett volna az egyetlen mód, hogy esetleg életben találják őket"- mondta Farkas Péter,

a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke.

Kollár Lajos, az expedíció alaptáborban maradt vezetője csütörtökön délelőtt arról tájékoztatott: bele kell törődni, hogy Erőss és Kiss már nem élte túl a harmadik éjszakát a 8000 méter feletti magasságban. Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda is azt közölte, már nem reménykedik abban, hogy a Himalájában eltűnt férje visszatér, hiszen ismeri a körülményeket, amelyek közt férje és hegymászótársa az utolsó napjaikat töltötték. A kétgyermekes feleség - aki férjét többször kísérte el hegymászásokra - az RTL Klubnak úgy fogalmazott, a Kancsendzöngában az a nehéz, hogy nagyon hosszú ideig tart a csúcsmenet, nagyon hosszú a csúcsgerinc, vagyis sok időt töltenek nagy magasságban.

Hozzátette: nem tudja, hogy férje most miért ment ennyit - azaz miért vállalt be egyhuzamban egy 24 órás "csúcstámadást" -, ha egyszer ismerte a határokat. "Most átlépett minden határt, de gondolom, nyolcezer fölött nem lehet logikusan gondolkodni" - mondta Sterczer Hilda. "Íratlan szabály, hogy a csúcsról 13-14 órakor vissza kell fordulni, a csúcstámadást pedig minél korábban, hajnali 2-3 óra körül megkezdeni" - mondta Farkas Péter. Erőss és Kiss csak 18 órakor értek fel a csúcsra, több mint 24 órás menetelés után, előtte viszont még a csúcstámadó tábort sem érték el elég frissen és jó állapotban. "Vissza kellett volna fordulni, lejjebb regenerálódni vagy feladni.

Azonban ebben a magasságban az ember nem tud racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón fásultság, bódultság vesz erőt és nem foglalkozik azzal, mi történik. Ha leesik például a kulacs, nem hajol le érte, fura állapotba kerül"- tette hozzá hegymászó szövetség elnöke.

Kritikusan nyilatkozott a Kancsendzöngát a napokban szintén meghódítani szándékozó hegymászókról - nem említve Erősséket - Carlos Soria, a 74 éves spanyol hegymászó is, aki a világ 14 nyolcezer méter magas hegyéből eddig 11-et mászott meg, és maga is a csúcs megmászására készült a tragédia idején, de visszafordult, hogy biztonságban tudjon leérni.

Mint ismert, Erőssék hétfőn annak ellenére indultak el a csúcsnak, hogy el sem érték a legfelső tábort - köztes tábort állítottak fel 7250 méteren -, és nyilvánvaló volt, hogy sötétedés előtt nem érnek vissza a hegyről. Soria úgy fogalmazott,"8300 körül jártunk, amikor láttam, hogy több hegymászó elindult utánunk, bármiféle biztosítás nélkül.

Eljutottunk egy pontig, ahonnét még 5 óra lehetett a csúcs, és tudtam, hogy ha innét feljebb megyünk, komoly gondok lehetnek az ereszkedéssel, mert ez már nagyon nehéz terep volt, sziklák, jég és hó vegyesen". A spanyol hegymászó szerint a hegyen akkor lévő csoportok közül szinte senkinek nem volt elegendő kötele, még megfelelő orvosi ellátással is csak a spanyol csoport bírt. "Mindenkit ott ért baleset vagy ott fáradt el a csúcs alatt, ameddig nem értek el a fix kötelek" - tette hozzá Soria, aki szerint a magyar hegymászókért először azért nem indult mentőexpedíció, mert "nem akartak pénzt költeni a serpákra, most meg néhány teljesen kimerültnek közülük ajánlottak pénzt".