Szokás köszönni kerékpártúrán a szembejövő kerékpárosnak?

Nálam meg ott kezdődik a kerékpáros, hogy betartja a szabályokat és nem rongyol át a piroson, meg a stop táblánál, meg a vonat előtt és nem szlalomozik káromkorva a gyalogosok között a járdán/aluljáróban, stb. és főleg nem hoz szégyent a kerékpárosokra! Akár van rajta sisak, akár nincs!

Én régebben szoktam köszönni még a vasas cigánynak is, ma már szinte senki nem köszön vissza. Úgyhogy leszarok már mindenkit. A segítség nyújtási kísérleteimet is morogva utasították el legutóbb (pedig láthatóan bajban volt a csávó, mert több mint fél óra múlva is ott görnyedt a gépe fölött amikor visszafelé mentem), úgyhogy már defektet szerelni sem állok meg senkinek (még a helyes csajoknak sem!). Megváltozott a világ, megváltoztak az emberek.

Én remélem, hogy nem.

T...öm tele van azzal, hogy egy túrán, az erdőben nem lehet magunkba mélyedni és egy r.... gondolatmenetet végigjárni a fejünkben vagy egy mondatot végigmondani a túratársunknak anélkül, hogy vadidegen embernek kellene köszönni, akit a hátunk közepére se kívánunk amúgy.

Pont úgy, hogy az a baj a mai világgal, hogy túl sok az inger, túl sok az idegen ember, nincs nyugtunk, nem tudunk elcsendesülni. Ez a rengeteg (idegen) ember a közelünkben is pár évtizedes történet. Évezredekig a saját közösségében élt az ember, majd kezdtek megjelenni a települések, de zömében azokban is. És úgy hozzávetőleg (tudom, hogy nem teljesen, de hozzávetőleg) pár évtizede kell naponta sokszáz vadidegen fajtársat elviselni, nyüzsgésben, nulla intim szférával, zajban, rengeteg épülettel, autóval stb együtt.

És akkor az állandó b.... köszöngetés, amikor az ember végre kiszellőztetné a fejét...

Én utálok, gyűűűűlölök köszönni és nem is kezdeményezem. Soha.

Ennek amúgy semmi köze ahhoz, hogy segítenék-e, ha bajba jutna valaki előttem.

Szerintem igen.

Hidd el, attól, hogy szeretem az embermentességet, a természetet, a csendet, a gondolataimat (túratárssal a másik gondolatait is), valószínűleg látnám/hallanám, ha gond lenne.

A kettőnek SEMMI KÖZE egymáshoz.

Ugyanez bicajon is.

Alapvetően igen.

Ami árnyalja a képet, hogy az utóbbi években rengetegen ültek kerékpárra divatból; nekik általában fogalmuk sincs az ilyen hagyományokról, szokásokról -ennek következtében mára már nem feltétlenül fog köszönni egymásnak két kerékpáros. És persze ott van a kasztosodás, amikor egyes sznobok csak meghatározott kerékpárosoknak hajlandó köszönni, a többeknek méltóságán alulinak tartja ezt (mint pl. itt a 2. hozzászóló)

És van még egy helyzet: a felkapott kerékpáros útvonalak (mint pl. a Velencei-tókör) -itt adott időszakokban egyszerre annyian kerékpároznak, hogy ha mindegyiknek köszönne az ember, akkor állandó köszöngetéssel telne az útja -nyilván ilyenkor ezt inkább kihagyjuk...

4-es jó vot olvasni soraid!

Azt hittem csak én vagyok ilyen antiszoc...