A magyar foci/futball mikor és miért kezdett leamortizálódni?

Mikor az évszázad meccse után nemsokkal volt a Szovjet únió - Magyarország meccs, amin 2 játékosunkat kiállította a bíró, mert amikor amúgy is állt a meccs inni merészeltek két kortyot a kulacsukból és azon a meccsen irreális mértékben (akkori erőviszonyokhoz képest) ki is kaptunk.

Na azóta folyamatosan minden bíró ellenünk fúj, mert ki van adva (nem tudom miért) hogy a magyarok nem érhetnek el többé jó eredményeket nemzetközi sportokban, legkevésbé a fociban, de máshol sem!

Az 1986-os mexikói Szovjet-Magyar 6:0-ra szokták mondani, hogy onnan azóta sem álltunk fel.

De valaminek pár évvel korábban kellett elromlania, a 6:0 csak egy látványos tünet volt... kb. mint egy szívinfarktus, aminek a kialakulása azért egy folyamat mégiscsak, nem ok nélkül következik be a semmiből.

Úgyhogy én a 80-as évek elejét mondanám a mikor? kérdésre.

A miértet én sem vágom. De gyanítom, hogy a tudományos háttér (és itt nem a doppingra gondolok), az edzéselmélet, a játékosok egyre profibb hozzáállása lehetett a döntő, ahol lelépett minket a világ. A 80-as évekre már nem volt elég, a virtusból játék, a fifika, meg pengeség, előtérbe került a csapategység, a taktika - meg persze a sokkal fegyelmezettebb sportolói és a sokkal alázatosabb edzői hozzáállás.

#4 ki van adva, hogy nem érhetünk el jó eredményeket?

1986. óta volt 9 nyári olimpia, azokon szereztünk 70 aranyat, 53 ezüstöt és 48 bronzot. Az összes olimpia 33%-a ez a 9 esemény és az aranyaink ~40%-át, az ezüstöknek 34%-át ekkor szereztük (tehát arányaiban még többet is nyertünk azóta). Vagy ha úgy tetszik, az addigi olimpiákon pl. átlagosan 5,84 aranyat nyertünk, azóta meg 7,77-et.

Hogy a focistáink se a "kis pénz, kis foci", se az elmúlt 13 év "a világ minden kincse" helyzetben sem tudnak egy mázlis EB-csoportgyőzelemnél többet felmutatni se klubszinten, se válogatottként... De gyanítom, hogy - ahogy te - ők sem magukban keresik a hibát, viszont mindenki más hibás és persze az egész világ összefog ellenünk... (Mintha számítanánk bármit is, bzmg!)

#6 Azt nem mondtam, hogy mi nem vagyunk hibásak. Mi is benne vagyunk bőven a dologban, mert nagyon leestünk a régi szintünkről. De azt senki ne mondja nekem, hogy ha a meccsek legalább 90%-án nem kib***ottul átlátszóan ellenünk fújtak volna a bírók, akkor is ennyire szarok lennénk! Biztos vagyok benne, hogy úgy van/volt vele a csapat, hogy felesleges nagyon törnünk magunkat, mert úgy is el van döntve, hogy mi nem érhetünk el eredményeket, ellenünk KELL fújnia a bírónak. Az-az, ha normális bíráskodás lett volna, biztos vagyok benne, hogy jobban odatette volna magát a csapat, csak a "nagyszerű" bíráskodás miatt igen csak demotíváltak lettünk!

Nézd meg a talyi nemzetek ligáját. Végre normális bíráskodás volt (és a korábbiakhoz képest az egész tavalyi évben) egyből 3-ból két (manapság nagy-nak titulált) csapatot elvertünk és az egész tavalyi évet jónak mondhatjuk válagatott foci szempontjából.

#7 Ahoz képest a 80-as évek első felében még elég jól megálltuk a helyünket nemzetközi szinten is!

#8 „[...] Ahhoz képest a 80-as évek első felében még elég jól megálltuk a helyünket nemzetközi szinten is!”

De csak a későbbi teljes összeomláshoz képest. Néhány jó meccsünk volt osztrákok, románok, stb egyéb középszer csapatok ellen, de pld EB-kre ki se jutottunk, a vb és eb-selejtezőkön az angolok és görögök többször is elvertek minket, a vb-n Maradonáéktól jött egy sima zakó, aztán kiesés a belgák ellen. Ha olvastad a Salvador elleni 10-1 hátterét, hogy az ellenfél milyen előzmények után állt ki ellenünk, na az kicsit beárazza a világrekordunk értékét. A 86-os "éremesélyesek voltunk" vb előtt is volt egy egész jó csapatunk aki a tartalékos brazilokat megverte, de a motivált hollandok például már nyertek a Népstadionban. Nyílván jó volt három egymást követő vb-t úgy nézni hogy ott voltunk mi is, de egy percig sem éreztem azt hogy lehet esélyünk a döntőig menetelni.