Jó pontyozó szereléket ki tud?

Igen a csúszó úszós módszer a legjobb jelen körülményekhez.

Az akadós terep miatt ajánlom a fonott zsinórt, vékonyabbat, olyan 0,10-0,12-est.

Pici horgot használj, a ponty könnyen megakad. Ajánlani tudom még a hajszálelőkét, hogy ne a horgon legyen a csali, hanem mellette, így biztos az akadás. Csalinak 1 szem kukorica, vagy 1 szem pellet.

Szóval 10 méteres vized van a parttól 10-20 méterre, ráadásul akadókkal a fenéken, ha jól értelmeztelek...?

Ekkora mélységnél az úszóimat mégiscsak otthon hagynám, és fenekezőt szerelnék. DE, hogy fix ólmozású önakasztós, vagy szabadon futó súlyozással csinálnám-e, azt az alapján dönteném el, hogy ismerem-e az adott mederszakaszt, pontosabban annak akadóit? tudok-e olyan helyet etetni és meghorgászni, ahol egy 5-10 méter átmérőjű "tisztás" van, mert akkor egy 100-150 gr-os fix ólommal ellátott önakasztós szereléket vetnék be. Ha az akadók helyzete kiszámíthatatlan, vagy nem ismert, akkor maradnék a jó öreg csúszókosaras-kapásjelző-őrizgető módszer mellett.

A miértre a választ a halak reakciója adja meg; egy önmagát a fix ólmozással és a hajszálelőkén felkínált csalival ellátott horoggal éppen megakasztott ponty pillanatok alatt leugrat 10 méter zsinórt az orsódról, mielőtt kézbevennéd a botot, és sutty, rángathatod a fenék akadói egyikét. Még ha betekered a féket, és kikötözöd a botot berepülés ellen, akkor is tud oldalra félkörben úszni- direkt az első biztos helyre, és azt mondja hogy ipiapacs.

Míg a szabadonfutós szerelékkel szerelt csalit (horgot) gyanútlanabbul húzogathatja (vele együtt a KapJel-t is), és ha résen vagy, még ebben a gyanútlan fázisában pofon csaphatod, és már pumpálhatod is el a fenék közeléből, mielőtt ő is felgyűrné az inge ujját.

Ennek megfelelően tehát erős szerelék használata mindenképpen indokolt.