Retró horgászverseny?

Szerintetek érdemes volna megrendezni egy olyan retró horgászversenyt, ahol csak saját készítésű, úgynevezett "cigánypecával" lehetne csak versenyezni?

Nekünk nagytatánk még így tanítgatta a horgászást bő 20 évvel ezelőtt, hogy nyár elején szépen kivonultunk egy erdőségbe és ott egyenes és hosszú mogyorófa vagy kőris pálcákat vágtunk, amik kb 3-4 méteresek lehettek. Ez utóbbiak akkor nőttek egyenesre, ha fölöttük zárt volt a lombkoronaszint, így törtek a fény felé. Ezeket általában azonnal még nem vettük használatba, mert némelyik kissé girbegurba volt, hanem egymás mellé téve és összekötve őket egy nyalábba, fel lettek kampózva a nagy diófa ágára, ami ugye minden falubeli portán ott állt. A köteg aljára pedig egy nagy terméskő vagy tégla lett rádrótozva. Így mire kiszáradtak a pálcák valamelyest egyenesedtek is. Akkor aztán amikor szükség volt rájuk, ki lehetett venni a kötegből 3-4 db-ot és ezekből lett aztán a pecabot. A vékonyabb végén késsel körbe egy enyhe bemélyedést készített a nagytata, oda kötötte a zsinórt, majd jó alaposan körbetekerte szigetelő szalaggal is. Ezen kívül a zsinór még fel volt hélix alakban tekerve és egy másik helyen is rá volt kötve a botra, valahol középtájon, azért hogy ha nagyobb hal esetén eltörne a bot a vékony vége felé valahol, akkor is még szerencsésebb esetben ki lehessen vele húzni a partra, vagy a csónakba a zsákmányt. A zsinór jó fél méterrel hoszabb is volt mint a peca, így kinyújtott kézzel kényelmesen be lehetett dobni, ejteni, akár a vizitök közötti tükörbe is. Az úszó rendszerint ciklámenszín műanyag volt, amit piacon lehetett kapni ukrán árúsoktól, még szelepgumit is kellett ráhúzni, vagy pedig natúr illetve megfaragott parafa dugó került fel, aminek a közepébe egy libatoll lett belefúrva. Kisebb halakhoz elég volt a sima libatoll is, az is fölállt a vízben. A gólyatoll is jó volt. A nehezék pedig csavaranya, üveggyöngy, vagy ólom volt. Ez utóbbi elhasznált akkumlátorról szedtünk le, és laposra kalapáltuk egy üllőn. Azt már ollóval lehetett vagdosni és szépen rá lehetett tekerni a zsinórra. Máskor az iskolai légpuska lövészet után szedegettük össze a kilapult szoknyás sörétet, és azt kanálban vagy régi kávéfőző aljában olvasztottuk össze. A csali paprikás kenyér, földi- vagy pedig olykor trágyagiliszta volt, azt nehezebben lehetett találni, de jobban is kaptak rá a halak.

Hát nagy élmény volt egy-egy ilyen horgászat, akár partról akár csónakból, esetenként tényleg megtelt a csónak alja hallal. Oda dobáltuk csak, mert mindig állt a facsónak aljában egy ujjnyi víz. Általában tenyérnyi keszegeket, kárászokat, törpeharcsát lehetett fogni, néha cigányhal, csík, sőt csuka is horogra akadt a mocsaras morotván. Akár 4-5 ilyen peca is be volt vetve egyszerre, annyit még szemmel lehetett tartani, és be lehetett rántani kapás esetén. Horgászengedély egyáltalán nem kellett és halőrrel sem találkoztunk sohasem, ahogy ponttyal vagy egyéb telepített hallal sem. Ritkábban 30-40 dekás, fél kilós kárász vagy dévérkeszeg kapott a csalira, amit még ki lehetett venni az ilyen fa horgászbottal, de ilyenkor már le kellett utána cserélni a zsinórt, mert megtépte a nagy hal és néha a bot is eltörött. Szerencsére ilyenkor is általában ki lehetett emelni a halat.

Bár ezt a régi módszert bemutató videókat nem nagyon találtunk a youtube-on sem, de talán fel lehetne éleszteni a horgászatnak ezt a "retró" módját is, legalább egy hagyományőrző horgászverseny erejéig! :D