Memóriakártyáknál és pendrive-oknál miért nem ajánlott az NTFS fájlrendszer, hanem inkább az exFAT?

Az NTFS naplózó fájlrendszer.

Ezek a tárolók élettartama limitált, amit az írások száma határozza meg. A naplózó fájlrendszer sokkal jobban/többet ír rá.

Ez lehet az oka.

Az is igaz, amit #1 ír, bár szerintem nem ez a leglényegesebb szempont. Az NTFS elég komplex fájlrendszer, elég összetett jogosultságkezeléssel. Ez pedig néha képes problémákat okozni. Egy belső tárolón, ami fixen a gépben van, kifejezetten fontos, hogy mondjuk egyik felhasználó ne férjen hozzá a másik fájljaihoz. Viszont egy cserélhető adathordozónál, amit adatok szállítására használunk, ez nem szükséges, és nem is igazán célszerű. Láttam én már bonyodalmat abból, hogy egyik felhasználó rámásolta a fájlt az NTFS-re formázott pendrive-ra, odaadta a munkatársának, ő meg jogosultsági hiba miatt nem tudta megnyitni. Persze, kis odafigyeléssel ez elkerülhető, de végső soron "hülyebiztosabb", ha nincs jogosultságkezelés. A FAT32 pont ezért előnyös adatcserére, ezért is használják még rengeteg helyen (meg mert az eszközök 99,9%-a kompatibilis vele), de azért ma már vannak hátrányai. Ezért is hozták létre az exFat-ot.

Én egyébként vagy FAT32-t használok külső adathordozókon, vagy ext4-et. Utóbbi nyilván akkor célszerű, ha az ember javarészt nem Windows-környezetben van, bár arra is lehet drivert találni.

1. Az NTFS sok metaadatot ír az adathordozóra, ami pendrive esetén felesleges, csak rontja az élettartamát.

2. A TV-k/Hifik/autórádiók jellemzően nem ismerik az NTFS-t, szóval ha mondjuk zenét másolsz a pendrive-ra azért, hogy valamin ilyesmin lejátszd, akkor az NTFS-sel nem fog működni.

3. És igen, jogosultsági problémák is léphetnek fel.