Volt már olyan, hogy azt mondtátok bizonyos nehezen kezelhető bőrproblémákra / hibákra, hogy többé nem érdekel és megpróbáltok vele együtt élni?

24 éves fiú vagyok és nagyjából 17 éves korom óta küzdök folyamatosan a nagyon extrém mitesszerekkel az orromon és a T-vonalamon. Voltak olyan pontok, amikor nagyon magam alatt voltam miatta és úgy éreztem mindenki az arcomat nézi, de szerencsére mára elmúlt, több barátnőm is volt és ez a szerény 7 év elég volt arra hogy elfogadjam. Úgy gondolom, hogy nagyon kevés ember tudna nekem újat mondania kezelésükről. Több tucat kozmetikus, bőrgyógyász, méregdrága krém, kezelés, kúra után már belefáradtam. Nagyjából azzal tudom szinten tartani, hogyha minden egyes este legalább 30-40 percet rászánok a gőzölésre, nyomkodásukra, majd használom a bőrgyógyász által javasolt termékeket, de a bőröm jellege miatt sosem lesz makulátlan az orrom, főleg hogy ezekre nem mindig van időm. Nem iszom, nem dohányzom, sportolok, csak tisztított vizet iszom és nem eszek semmi szemét kaját már egy nagyon jó ideje. Volt, amikor teljesen kifordultam magamtól és dobáltam össze vissza a tükröt, kencéket, eszközöket mert annyira felidegesített hogy én mindent megteszek az arcom ápolásáért, naponta 4-5x kezelem a nekem felírt készítményekkel, míg mások semmit nem tesznek érte és mégis babaőrűek.

Kozmetikusokra és kozmetikumokra valamint eszközökre is egy kisebb vagyont költöttem, de mindig csak 1-2 napig "szép" ezek után a bőröm, bár a nyomkodás meg krémek miatt olyan piros ilyenkor hogy nem is tudom jobb-e, mint alapállapotában.

Mindig úgy éreztem, hogy hatalmasat levesz az önbizalmamból ez a dolog. Nem mertem ismerkedni, mindig rejtegettem az arcomat főleg hogy az akkori barátaim is mindig azzal jöttek, hogy miért nem kezdek vele valamit mert ők is látták rajtam hogy rengeteg mindenben gátol. Nem győztem mondani persze, hogy én nagyon keményen rajta vagyok az ügyön de egyszerűen nem akarnak eltűnni a mitesszerek. Tényleg úgy képzeljétek el, hogy akárkit kérdeztem / beszélgettem vele erről azt mondta, hogy ennél "csúnyábbat" még soha sem látott. Barátnőim pedig mindig azt mondták, hogy nem érdekli őket mert egy idő után már észre sem vették, csak az elején volt "fura".

Mára már túl vagyok mindezen, de ha valaki itt úgy érzi hogy tudna valami nagyon új, bevált tanácsot adni akár a mitesszerekre akár a velük való együttélésre azt nagyon megköszönném, szó szerint aranyat érne számomra.

Nagyon nehezen sikerült elérnem, hogy mára már egyszerűen nem érdekel a dolog és próbálom figyelmen kívül hagyni, de sajnos szemtől szembe, fehér fény / napfény alatt még mindig nem tudok felszabadultan beszélgetni senkivel, mert előjön az elmúlt évek szenvedése valamint maga a tény, hogy akármennyire nem érdekel de attól még ott vannak. Lehet beszélni az önbizalomról és egyéb dolgokról de nekem sajnos a mai nem megy a "hibám" 100%-os kizárása.