Lányok, nők! Van itt olyan, aki nem elégedett a mellével?

Előre is bocsi, a válaszomban semmi segítő jelleg nem lesz, én is keresem azt, hogy hogyan lehetne egy picit javítani azon, ahogyan magamat látom.

Sokat fogytam, így a melleim kicsik lettek, DE lógnak. Őszintén, nem tudom. Amikor ruha van rajtam, akkor meg vagyok. De utálok magamra nézni és már azt is utálom amikor zuhanyoznom kell, mert nem akarom látni magamat. Amikor olyan orvoshoz kerülök, ahol esetleg le kell vetkőzni, akkor is az első kérdés az orvostól, hogy Ön már szült? Nem, nem szültem. 20 éves vagyok. :/

Nagyon távol áll tőlem az, hogy egyszer elmenjek megcsináltatni őket, mind anyagilag, mind pedig olyan szempontból, hogy egyszerűen nem akarok műtétet. Nincs semmi egészségügyi problémám, és nem tudom, bűnnek tűnik így belemenni egy műtétbe, hogy amúgy nincs semmi bajom, egy rossz döntésnek tűnik a műtét. Most nem mások plasztikai döntéseit kritizálom, mindenki azt csinál amit akar, nem ítélkezem, viszont magamra nézve én egyszerűen úgy érzem, hogy nekem így rossz döntés kés alá feküdnöm. Mármint, a családomban is van olyan, akit pár évente egészségügyi probléma miatt műteni kell, egy műtét 3-5 órás. És na, rossznak tűnik az, hogy más családtagom műtétre kényszerül, én meg önként kés alá fekszek egy esztétikai probléma miatt.

Viszont, nagyon bánt, hogy ilyenek, főleg hogy ilyen fiatal vagyok. Büszke vagyok magamra a súly miatt amit leadtam, de nagyon bánt, hogy ilyen "elcseszettek" lettek. Főleg hogy tudom, hogy sokan azt "várják", hogy a kis mell az szép feszes, erre én itt vagyok az enyéimmel, és még csak nem is szültem, sőt, olyan távol vagyok tőle, mint a fene. Ha még meg is műtetném, a jövőben szeretnék gyerekeket, szóval nyilván max. azután lehetne róla szó, de nem tudom hogy hogy bírnám ki addig, de azelőtt meg lehet hogy csak kidobott pénz lenne, mert kitudja hogy utána a jövőben mennyire változnának, és azért elég sok pénzről van szó, azt hiszem mellfelvarrás is egy milliótól kezdődik a legtöbb helyen, és nem tudom hogy mikor lenne egy fölös 1+ millióm erre. Engem nem a melleim mérete zavar, sőt, nem bánom hogy kicsik, hanem hogy tudom, hogy a kis mellnél nem ez az "elvárás", főleg hogy csak 20 éves vagyok.

Amúgy öltözködésben annyira nem zavar, de pl. itthon sem "merek" melltartó nélkül lenni, mert habár kicsik a melleim, a szűkebb szabású felsőket kedvelem, és azokba már ezek a kis mellek lógása is tökéletesen látszani tud, aminek engem a látványa nagyon zavar, még akkor is amikor itthon vagy. Még pizsama alatt is mindig van rajtam melltartó, mert egyszerűen nem tudok anélkül tükörbe nézni. Akkor pl. kivágott hátú ruhát nem hordhatok, mert ugye vannak azok a tapadós pántnélküli melltartók, de azok az ilyen kicsi és lógó mellekre olyanok mint halottnak a csók. Max. olyanokat tudok hordani, amik a mellkas részén bővebb szabásúak és melltartó nélkül is feltudom venni.

Nem tudom ezzel hogy lehet megbirkózni. Logikusan próbálok belegondolni, hogy ez csak egyetlen egy rész a testemen, és sőt, pont hogy viszonylag kis részét teszi ki a mellem a testemnek, és annak tökéletlensége nem "ront" el engemet, és ettől még nem leszek kevesebb. De nehéz, mert akaratlanul is mindig elkezdem magamat másokhoz hasonlítani, akár csak ha meglátok egy lányt egy közösségi oldalon egy szép ruhát viselve, amit én sosem viselhetnék a melleim miatt. Meg sok helyen mondják, hogy ugye a kis mell sok ruhánál jobb is, meg meg vannak az előnyei stb, amit egyrészt én is látok, de én sokszor ennek előnyeit nem élvezhetem, mert ha nincs egy jó melltartóm ahhoz a ruhához, akkor általában mindegy is, mert nagyon ritka az, hogy melltartó nélkül is jól álljon rajtam szűkebb fazonú ruha.

Bocsi, tudom hogy ezzel nem segítettem, de jó volt leírni, mert úgy érzem senkinek se tudok erről a problémáról beszélni, mert senki sem vesz komolyan.

Amúgy ha tudsz angolul, akkor Redditen vannak ilyesmi témájú "csoportok" is, amik a test elfogadásával kapcsolatosak. Hátha ott olvasnál olyat is, ami azért segít.