Titeket foglalkoztat a külsőtök?

Igen sajnos rengeteget foglalkozom a külsőmmel hogy magamnak teljesen megfeleljek végre.

Sajnos általános suliba kaptam rendesen az ívet mindenféle apróságért és ezt eléggé magamra vettem akkoriban. Valószínűleg ezért alakult ki bennem az a dolog hogy folyamatosan tegyek azért hogy tetszedjek és elfogadjam magam.

Mások szerint rendbe van a külsőm és ezt minden egoizmus nélkül mondom hogy szerencsére kapok pozitív megerősítést napi szinten. Próbálok magabiztosnak mutatkozni de magamban ugyan úgy fenn állnak a kétségek. Utálom ha meg néznek az utcán vagy bárhol egyszerűen feszélyez. Pedig nem vagyok egy közönséges jelenség.

Tudom hogy ez nincs rendben próbálom rendezni magamban ezt a dolgot hogy le szarjam végre azt hogy ki mit gondol rólam.

Szerencsére van egy embert az életembe aki minden butaságommal együtt el fogad és minden döntésemet támogatja és ez a legfontosabb.

Magamhoz képest igyekszem a lehető legjobban kinézni, mert úgy érzem jól magam. De így külön nem gondolkodom rajta, nem nézem magam a tükörben órákis és keresem a "hibáimat" vagy ilyesmi. Másokhoz nem méregetem magam.

Nálam ez a foglalkozás inkább az, hogy tiszta legyen a ruhám, szépen legyen befestve a hajam, ápoljam a bőrömet, ne kenődjön el a rúzsom, ne legyen lepattogzott körömlakkom. Kb. ennyi.