Üdv, Miért olyan nagy divat a talpig fekete vagy minimális színek választása? Mennyivel szebb lenne egy színes, élettel teli ruha egy fiatalon de még idősebbeken is

Hideg, kontrasztos típus vagyok (annak ellenére, hogy pár éve szőkére van festve a hajam, de amúgy nagyon sötét, telítetlen “európai fekete”).

A bőröm is annyira fehér, hogy minden második ember megkérdezi, hogy van-e valamilyen betegségem.

Ebből kifolyólag borzasztóan állnak a nagyon világos pasztellszínek, mert kb. meztelennek látom magam bennük. Az élénk, meleg színek pedig nagyon elütnek a tónusaimtól, azokban szintén betegnek tűnök. Én pont az ilyen világos, csiricsáré színkavalkádokban nem érzem magam “élettel telinek”.

Elég alacsony vagyok, a “minden más színű rajtam” koncepció pedig félbevágja az alakot, így ez már ezért is borzasztóan áll. A monokróm öltözködés már emiatt is sokkal inkább nekem való.

Szinte mindig tetőtől talpig feketében vagyok, mert ez áll tökéletesen. Így a legegyszerűbb jól és önazonosan kinéznem, nem kell órákat eltöltenem azzal bajlódva, hogy találok-e olyan nadrágot, ami színben tökéletesen harmonizál a felsőmmel, mert ha nem szettben vagy egy kollekcióból veszed őket, ez képtelenség.

Egyébként is szeretem a fekete színt. Egyszerre basic, elegáns és merész.

Egy vagány, fénylő bőrdzsekiről a rossz kedv az UTOLSÓ, ami eszembe jut.

Van, amikor kiegészítő színeket használok hozzá, mint a piros, kék, lila, zöld, fukszia, ezüst, de önmagában is megállja a helyét.