Szerintetek mit tehetnék? Érdemes reménykedni? Vagy hogy hívhatnám fel a figyelmét magamra?

Már nagyon rég óta bejön egy fiú, és egyébként nyáron közel vagyunk egymáshoz, mert ott van a nyaralójuk, ahol a mi házunk, és jól kijövünk egymással, szoktunk beszélgetni, tv-t nézni, stb (mondjuk ha a húga-aki nálam csak 1 évvel fiatalabb-nem lenne nagyon jó barátnőm, szerintem nem is nagyon látnám :( ). Nagyon közel járunk suliba, de max köszönünk egymásnak, semmi több- ahhoz képest, hogy szinte egész nyáron együtt vagyunk. Mondjuk amennyire ismerem, nem csak velem van ez így, ismerem őt annyira, hogy számítottam rá, hogy nem fogunk beszélgetni, meg semmi ilyesmi, mondjuk kínosan is érezném magam :).Facebookon sose beszélünk, de ez mondjuk nem jelent sokat, hisz egyikünk se egy nagy facebookozó. :) Nagyon rosszul is érzem magam emiatt, neki próbálok megfelelni, pl. régen, 8-9-10 évesen elég dundi voltam, azóta is próbálok lefogyni, pedig mindenki szerint már lefogytam. Mégis úgy érzem, hogy ha soványabb lennék, vagy menőbb, vagy nem tudom, bejönnék neki. :( Néha érzem úgy, hogy bejövök neki, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, meg nem is tudom elképzelni.. Azt tudni kell, hogy ő olyan...más :).. szóval nem az a páwa vagy mi, teljesen normális, magának való, okos fiú.. és én is elég zárkózott típus vagyok.Nem tudom, hogy mit tehetnék, de ez megőrjít...sok fiúnak bejövök, az egyikükkel majdnem jártam is, de nem akartam, mert akkor is mindig rá gondoltam, amikor a másik fiú közeledett,Nem tudom őt elfelejteni, bármit teszek, rá gondolok...Érdemes még reménykedni? :( 15/l, 16/f