A lány visszautasitott 1 hónapja, ezt mondtam neki most, kicsit elérzékenyült. Mit érezhet?

Sajnos, totál belesetem abba a lányba. Elején még úgy látszott, hogy talán akarná, de végül "mi nők tudjuk, hogy kitől mit akarunk, olyankor kiugrik a szivem, és most nem érzem ezt". De olyanokat is mondott, hogy jó egyedül, nem függ senkitől.

Akkor még nem fájt annyira, csak most... mert pici remény mindig is volt bennem. És (talán sajnos) jóbarátjaként kezel. Alapvetően rosszul bántak vele a pasik, nem is tekinti az elmúlt 4 éven jötteket pasijainak. Most elkezdett valakihez közeledni... sziven ütött. Megkérdezte, min gondolkodtam el. Azt mondtam, mert hiányzik mint nő, és sajnálom, hogy minden igyekezetem ellenére nem sikerült összejönnünk, bezzeg a másik, aki csak jobban néz ki.

Elkezdett könnyes szemekkel pislogni.