Soha nem volt még barátom. Ez baj? El vagyok késve?

14 évesen szerelmet csak nagy szerencsével fogsz találni, max. egy fellángolás ha lesz.

Igazából a te korodban nem volt barátom, nekem is a szeretet kellett volna de tudtam magamról, hogy igazából csak a szerelembe vagyok szerelmes, nem az adott srácba. Igazából a barátnőim hülyének néztek az elején mert voltak srácok akik érdeklődtek de én nem szerettem volna tőlük semmit, kiderült, hogy jobban is jártam.

14 évesen mint ahogy mondtam, ritka a szerelem, gyakori a fellángolás és az, hogy valakik csak azért vannak együtt, mert gáz egyedül lenni. A barátnőim nem úgy gondolkoztak mint én, és ennek az lett az eredménye, hogy 2 havonta sírtak a szakítás miatt és ez még azóta is tart.

Én személyesen 17 évesen éreztem magam tényleg szerelmesnek, és nem azért mert a srác kedves velem és jól néz ki, hanem tényleg szerelmesnek. Igazából szerencsés voltam, azóta is tart a kapcsolat, több mint 2 éve. :)

A hogyan jöttünk össze vicces. Találkoztunk egy szilveszteri szűk körű bulin, ott persze félénken alig szóltunk egymáshoz,csak annyi derült ki aznap este, hogy hasonló az érdeklődési körünk, de rögtön másnap elindult a beszélgetés, naponta telefonon, neten, sms-eztünk és mivel egy gimibe jártunk minden szünetben beszélgettünk. 2 hét múlva pedig már fogalmunk sem volt, hogy mi ez az egész, tehát jött a kérdés, hogy mi most együtt vagyunk? A válasz mindkettőnktől igen lett. Azóta összeköltöztünk és megy minden.

Összességében nem azt mondom, hogy ne pasizz be mert fúúú az rossz dolog, ha nagyon szeretnéd és van egy fiú akinek tetszel, hajrá! :)

Csak annyiról beszélek, hogy fiatal vagy és nem maradsz le semmiről, az igazi szerelem csak később jön, úgyhogy nem kell elsietni. Ha nagyon görcsösen akarod akkor az nem fog a fiúknak tetszeni.

Tanácsolni pedig csak annyit tudok, hogy ne minden srácban a herceged lásd elsőre, hanem barátként közelíts feléjük és úgyis észre fogod venni ha tetszel a srácnak (vagy ha te nem veszed észre, a barátnők elég éles szeműek ;) ).