Duci lányként képtelen vagyok elhinni, hogy valakinek is tetszenék, illetve képtelen vagyok ismerkedni. Hogyan tudnám ezt leküzdeni?

Meglepő módon több ember is volt már,aki mondta,hogy szívesen megismerne,vagy tetszem neki.Volt köztük normál testalkatú,szintén duci,meg tizenéves és egy harmincas,sőt,egy lány is,de mindegyiket csak kiröhögtem,amikor pedig bókolni próbáltak,egyszerűen képtelen voltam elhinni,hogy valakinek ez komolyan tetszhet.Fura egyébként,mert más duci lányokkal nincs gondom,van,amelyiket szépnek is találom,de magamról egészen torz képem van,képtelen vagyok elhinni,hogy valakinek is kellenék...

Rengeteg megaláztatás ért már a súlyom miatt,és nemrégiben értem el arra a pontra,hogy úgy éreztem,döntenem kell:vagy elfogadom magam,vagy teszek ellene.Nem fogok alakoskodni,a saját hibámból történt így,tehát úgy döntöttem,hogy le fogok fogyni,ha törik,ha szakad.Viszont nem publikus okokból csak januárban fogok tudni elkezdeni edzeni,addig itthon tornázom és áttérek az egészséges étkezésre.

Attól félek,hogyha sikerül lefogynom,akkor is megmarad ez a berögzülés,hogy én tutira senkinek sem kellek,és selejt vagyok.Ha ezt nézzük,akkor a duci jelzőt lehagyhattam volna a kérdésem elejéről,viszont azért került oda,mert a túlsúlyom miatt szűnt meg az önértékelésem,illetve nem lenne rossz találni valakit,aki így is szeretne,meg majd úgy is.Mert egyébként roppant szeretetéhség van bennem,de nem merek abszolút ismerkedni.

Bocsi,tudom h kicsit kusza lett,lefárasztott a mai nap,de egész végig ezen agyaltam,és muszáj voltam kiírni.:)