Úgy sacc-per-kábé 25-27 évesen automatikus kasza az ismerkedés, ha az ember egyszerre szeretne normális és szép embert magának?

Azt veszem észre, hogy ebben a korosztályban már nemigen vannak "szabadon" olyanok akik egyszerre szépek és normálisak is - általába' vagy egyik vagy másik van.

26 évesen szabadon sajnos azok maradnak akik vagy olyan szépek, mint a putri padlója buli után, vagy az van, hogy a személyiségük nagyjából rossz vagy "még jobb", nagyon rossz. (agresszió, remetelét, badass mentalitás, bizarr "akward" viselkedés, elmebeteg rokonoktól függés, kiskori traumák igazából a sor örökké folytatható. El tudjátok képzelni. Na pont olyan. Lényeg, hogy rossz)

Aki mégis szabad ilyen korba, annál is egész hadseregnyi ember próbálkozik (csajoknál főleg!) szóval nagyon kemény gyereknek kell lenni, hogy ezt is kibírd.

Még tetézi a bajt, hogy aki mégis falszabadul és nincs nála primitív hajbókolók serege, annál is az lesz, hogy majd végig kell hallgatni a heroikus dicshimnuszokat az exéről (mármint, hogy mennyire király volt, hozzám képest) vagy még rosszabb nyíltan utálja és folyamatosan Ex Emilről szól minden. Főleg rossz, hogy bármikor jöhet ez a farokarc és kb seperc alatt beüt a krach.

Szóval: Ebben a korban már be kell érni azzal "ami maradt"? Jobb híján? Választani, hogy "na akó mostan szíp legyen vagy normális?" Mert akinél mindkettő megvolt azok már úgyis elkeltek... Marad a plebsz.

És mint ilyen, jobban megéri felcsapni badass alaknak aztán, nem is gondolkodni többen, mint egy sima dugás vagy egyéb "bohóckodások" és ha épp jólesik kihasználni őket, majd ha már nem kellenek, akkor "lehet takarodni"?

Mer' ez így gáz, hogy most akkor vagy van az 1.hogy tökre bejön külsőre, rágerjedek, de kb a tizdik mondata után kedvem lenne lefejezni egy lángoló pallossal, vagy az va hogy tök jó barátság minden... De nem tetszik kicsit se. Az meg úgy nem fog működni ahogy tudom.

Úgyhogy summa summarum: Na mi van ilyenkor? Én évek óta nem láttam olyat aki egyszerre lett volna normális és szép is. Vagy ha mégi tuti volt csávója akiről unalmas és túlzó dicshimnuszokat kellett végighallgatni, amire legszívesebben azt reagáltam volna, hogy "hogy gyújtanám rá a lakást". Pedig én még nem is vagyok 25, drága barátaim, kedves elvtársaim, dicső nemzettestvéreim, árány dezsvíreim, tisztelt hölgyeim és uraim.