Amelyik nő a sokadik kapcsolatát is elszélhámoskodja, végighazudja, annak hogy a fenébe lehetnek igaz barátai, barátnői?

Szerintem egy kapcsolatban megmutatott "igazi én" mutat(hat)ja meg egy ember valódi jellemét, a gyenge, érzékeny, s egyben erős pontokat, hiszen a kapcsolatban, később a családalapításban, s még később a család lehetőségeinek, jogainak érvényesülésében merül ki egy ember tudása, ott tudja kamatoztatni az addig megszerzett tapasztalatokat, s azokból a tájékozottságokból, szakértelmekből, kompetenciából húzhatnak érzelmi, anyagi stb. hasznot később a családtagok, azaz maga a család - a családba beleértve az eredetileg szélhámos, hazudozó nőt is -, amiket élete során addig megszerzett.

Akik hazugságra alapoznak egy kapcsolatot, mégis mit gondolnak? Mi jó sülhet ki abból, ha instabil cölöpökre húzzák fel vityillójukat? Előbb-utóbb, de inkább előbb össze fog dőlni az a ház!

Ám mégis: az ilyen emberek mellett is vannak olyan társak, barátok, haverok, akik tűzbe tennék a kezüket értük. Akik akkor is kitartanának az ilyen gátlástalan, hazudozó, szélhámos férgek mellett, ha azok embert is öltek volna.

Mennyibe kerülnek az embereknek félretenni az érzelmeiket, s prioritásban inkább a racionalitást előtérbe helyezni?