40 éves nő vagyok, és még szűz. Egyszerűen senkinek sem kellettem, ill. aki velem randizott volna, nekem nem jött be. Vibrátorral vettem el magamnak a szüzességem, mert egyszerűen nem érdeklem a nekem tetsző férfiakat. Miért?

Kérhetek én is egy képet? :)

21f

Bocs az OFF-ért, de 11-16 20:16-es, 21 éves fiú - ha még jársz errefelé -, leírnád, miért érzed tanácstalannak a helyzetedet?

... Hogy a kérdéshez is hozzászóljak: én ugyan "csak" 25 (és fél) éves vagyok, de nekem se volt még soha senkim. Hasonlóképpen hozzád, én se tetszettem azoknak az embereknek, akik nekem viszont igen... A napokban volt az első kivételes eset, amikor olyan vki jelezte, hogy tetszem neki, aki történetesen nekem is. De sajnos "meggondolta" magát, már nem érdeklem.

Az egyedüllétünk okát én sem értem, max. azt tudom elképzelni, hogy a kisugárzásunkkal van gond. Ha magunkat nem tartjuk sokra, azt mások is megérzik, és ők sem becsülnek minket.

Tanácsot nem tudok adni, én is csak várok és várok szakadatlanul. :-/

25 L

Itt vagyok :)

Valahogy úgy érzem, hogy nem szeretnek a lányok. Meg most már minden lánynak van valakije. Ha meg nem lenne, akkor se kellenék. Úgy tűnik a lányoknak már sokkal fontosabb a külső. Sőt szinte csak az számít. Nem érzem magam jóképűnek. Általánosban és gimiben sokat csúfoltak meg bántottak az ilyen "szépfiúk". Nyilvánosan is. A lányok meg továbbra is odavoltak értük. Eleinte nem bántott úgy annyira, de már 10-11ediktől eléggé megviseltek és alig vártam, hogy eltűnhessek onnan.

Most már talán hozzászoktam ahhoz, hogy egyedül legyek és lehet nem is tudnék egy másik emberrel együtt élni. Olyan magányos farkas beállítottságom lett. Suli, edzés, tanulás. Szal elvagyok egyedül. Jó, bevallom, nagyon vágyom rá, hogy bnőm legyen és szeressen valaki, de lehet, hogyha meg is kapnám amire vágyom (ami elég esélytelen), akkor se lenne már jó.

Meg mindig arra gondolok, hogy talán nekem télleg jobb, ha egyedül maradok. Ha elvégzem a sulit szeretnék sok érdekes dolgot csinálni meg kipróbálni. Még nem tudom pontosan, hogy miket. Szeretnék sok új dologba is belevágni, de ezeket csak akkor tudnám, ha vége a sulimnak, addigra meg vagy 25 éves leszek. Ilyenkor tartják normálisnak az embert, ha tök kezdőként belevág egy új sportba vagy kitalálja, hogy zenélni akar, meg egyebek.

Vannak teljesen gyerekes vágyaim is, de én nem tartom lehetetlennek. Pl egy ideje felmerült bennem az ötlet, hogy miért ne lehetnék egyszer űrhajós. Mindig esélytelennek éreztem magam meg hogy úgyis elbuknék az orvosi teszteken. Aztán elnéztem egy képen ilyen űrhajósokat és nem tűntek valami atléta alkatnak. Én sztem elég sokat edzek meg remélem még fogok is. És annyira de annyira király lenne. Valahogy talán ha jó közegbe keveredhetnék és kellene egy olyan mérnök is egy űrhajóra, amilyennek én tanulok, vagy csak úgy sikerülne bevágódni egy csapatba. Jó tudom, nagyon álomszerű és télleg esélytelennek tűnik a mostani helyzetemből, de nekem fontos.

De ha lenne mellettem valaki, lehet nem nézné jó szemmel ezeket. Meg újabban sztem kezdek ilyen nagyon elvont emberke lenni. Szal fél méterrel a föld fölött lebegek vagy hogy mondjam. És úgy tervezem, hogy ez csak fokozódni fog. Most hogy elszakadhattam a gimis környezetemtől végre kibontakoztathatom a saját személyiségem úgy, hogy nem kell a közvetlen környezetemtől tartanom. Ez nagyon jó érzés. Csak hát magányos vagyok. Nem csak szerelmileg értem, hanem barátaim sincsenek nagyon. 1-2 ilyen haver féle van, akikkel előadásokon összeismerkedtem, de olyan mély barátság velük sem alakult ki.

Öszsefoglalva esélytelennek érzem magam a lányoknál, de ha lenne is valami, akkor talán még akkor se lenne jó.

21f

úú, lehet nem kellett volna ennyit írni :S

O.O

Szia!

Köszi, hogy írtál! Nem volt túl hosszú, én szívesen olvasok ebben a témában mások gondolatairól/érzéseiről.

Fiatal vagy!, ha befejezed az egyetemet/főiskolát 25 évesen, még akkor is fiatal leszel - és mivel férfi vagy, sztem több időd van a pártalálásra, mint például egy nőnek. Ha pl. 35 évesen találnál egy 25 éves lányt, senki se nézne Rád ferde szemmel, míg ha valaki nőként találna 35 évesen egy 25 éves fiút, azt a legtöbben furcsállanák.

... Ha lenne barátom, és ő azt mondaná, űrhajós akar lenni, kicsit én is furcsán néznék rá - bevallom, valóságtól elrugaszkodott ötletnek találnám, ... és ha olyan lenne az egyénisége, mint Neked, azt gondolnám, ez egy menekülési útvonal csupán. De egyben tetszene is, hogy vannak álmai, és nem csak az fontos neki, hogy pénzt keressen, hanem van olyan foglalkozás, ami VALÓBAN, önmagáért érdekli.

Más: a lányoknak nem (csak) a külső fontos. A legtöbben bárki külsejét gyönyörűnek tudnák találni, ha megszeretik az illetőt magát. Csak éppen a "megszeretés" hosszú folyamat, az emberek meg rohannak, mindent gyorsan akarnak és nincs "idejük" az ilyesmire. Külső alapján szelektálnak, hogy ki az, akivel "érdemes" lenne megismerkedni, és ki az, akire nem akarnak időt pazarolni. Ezt nem csak a lányok csinálják így, a fiúk is. És még csak elítélni sem lehet őket.

Akkor van szerencséje az embernek, ha tagja kisebb közösségeknek, ahol nagy részben ugyanazok az emberek futnak össze rendszeres időközönként, és ahol van idő arra, hogy fokozatosan megismerhessék egymást. Az ismerős emberekre máris másként tekint mindenki, a külső másodlagossá válik... Legalábbis én így tapasztaltam.

Hm

Ezen elgondolkodtam.

Köszönöm a választ.

Rendes lány lehetsz.

De szerinted nem zavarná pl egy jövendőbeli barátnőmet, hogy időnként rám jön az 5 perc és bele akarok vágni valami teljesen új dologba?

Ezzel a menekülési útvonallal részben igazad van. Igen, sok ilyen menekülési útvonalat kitaláltam, de az a helyzet, hogy meg is szerettem ezeket a menekülési útvonalakat. És nem szeretnék egy unalmas irodai munkát végezni és 30-40 évesen pocakot ereszteni és egész nap az íróasztalnál vagy fotelben ülni.

Ez a barátnő kérdés viszont már komolyan zavar. Leginkább az, hogy hol szeretnék, hol nem. Eközött a két állapot között pattogok rendszertelenül és ez sztem elég sok energiámat elszívja.

21f

De lehetséges, hogy zavarná!, bár sztem a mi korunkban még annyira nem furcsa, ha valakinek nagy álmai vannak. Később rosszabb, mert ha nincs anyagi támogatás mögötted (saját magad által előteremtett pénz), mindenki felelőtlennek tartana, hogy csak úgy rohansz egy álmod után anélkül, hogy a megélhetésedre/családod megélhetésére gondolnál.:-(

Hát azt mondjuk megértem, hogy nem akarsz irodai munkát végezni. Én se akarnék. Eleve nem túl hosszú az élet, ha már a jelentős része úgyis csak a munkáról szól, olyan munkát kellene választani, amit élvezni is lehet. Kár, hogy ez a lehetőség csak keveseknek adatik meg! ... És az is kár, hogy én pl. nem vagyok képes belátni, hogy vszínűleg nem fogok a kevesek közé tartozni. :-D :-S ... Az ember vhogy mindig azt gondolja, hogy ő kivétel lesz és a legjobb dolgok történnek meg vele. :-D

Akárhogy is alakult, hát csak jobb volna egy pasi, nem?

(nem tudod: de igen)

ANNYIRA nem érdekesek ezek a külső dolgok, hogy az orr alakja, meg mi hány milliméter...

volt már kisseggű nőm, meg nagy is, -- ha van vonzalom, mindenki jó lehet, ha meg nincs, a legdögösebb plázacica is uncsi