Ha egy lány későn veszíti el a szüzességét, akkor tényleg komoly esély van rá, hogy utána tombolni kezd?

20 éves múltam. Nemrég vesztettem el. Nem voltam szerelmes, csak kíváncsi, Ő nem hitegetett, nem ígért semmit, akartam és megettük. Nem bántam meg, de hogy őszinte legyek többet vártam ettől az egésztől. Nagyon jó volt, Ő is megtett mindent hogy jó legyen. Türelmes volt, gyengéd, figyelmes. Szóval nem a szexel volt baj, de rájöttem, hogy nekem ez szerelemmel lenne az igazi. Most, hogy Ő már nem igazán van képben nem érzem azt, hogy most hú elindulok és hajtom a pasikat ezerrel, hogy behozzam a lemaradást. Mielőtt Vele találkoztam volna, nem volt olyan férfi, aki annyira vonzott volna, hogy együtt legyek vele. Jól elvoltam egyedül is, mindig azt vallottam, hogy inkább vagyok egyedül, minthogy csak azért járjak valakivel, hogy ne legyek magányos. Akkor akartam kapcsolatot, ha majd olyannal találkozom, aki nélkül nem tudok meglenni. Ilyen nem jött, de jött Ő, hajtott a kíváncsiság és a vágyaim. Viszont most, hogy nincs már képben ugyanazt gondolom amit előtte, hogy jól el vagyok egyedül is és nem hajszolom a szerelmet. Majd jön ha jönnie kell. És r.banc sem leszek, hogy egyik egyéjszakás kalandból ugorjak a másikba.

De ez személyiség függő tényleg. Láttam már olyat, akit megcsapott a szele ennek az egésznek és nem volt megállás. De nem ítélkezem, én sem vagyok éppen angyal. Mindenkinek szíve joga úgy élni ahogy neki jó.