Miért van az, hogy 30 évesen átlagos külsejű pasiként minden nő lepattint és látom, hogy a 25 feletti szűz ismerősök java része is már csak-csak talált magának párt (90%), én meg csak a NEM-válaszba botlok bele folyton (nem szép nőknél próbálkozok)?

Előfordulhat, hogy túlzottan nyomulsz. A hölgyeknek egyértelmű a közeledésed oka, kvázi "bepróbálkozol", ők pedig bár lehet, hogy nincs kifogás a személyed ellen: nem vagy rossz külsejű, nem vagy munkanélküli, nem vagy összeférhetetlen; mégis inkább nemet mondanak, hiszen ők nem látják beléd életük párját, gyerekük apját, míg ők úgy érzékelik, hogy neked viszont komoly elképzeléseid vannak. Aszimmetrikusak a közös jövővel kapcsolatos kezdeti elvárások. Te azonnal nagyon akarsz barátnőt, ők pedig azt sem tudják, ki vagy, mi vagy... Némelyiküknek simán nem jössz be, némelyikük pedig nem akarja húzni az idődet és a saját idejét a megismerkedéssel, aminek végkimenetele kockázatos. Kockázatos, de csak az ő döntése miatt, hiszen azt már látja az elején, hogy mivel bepróbálkoztál, ő már eleget mutatott magából ahhoz, hogy kelljen neked. Így az esetleges ismerkedési fázisban már nem is leszel rá kíváncsi, csak azon leszel, hogy bizonyítsd a rátermettséged - elérd, hogy te is kelljél neki. Innentől kezdve úgy érezné magát, mint valami személyügyes az állásinterjún. És ez nem valami meghitt kapcsolatépítési módszer.

Az az egészséges, ha két ember a mindennapi életben a gyakori interakciók során egymásba habarodik - ilyenkor nincs az, hogy az egyik bepróbálkozik, a másik meg köpni-nyelni nem tud, mert azt sem tudja ki a rák ez.:)