Miért nem természetes az, ha egy lány még huszonévesen is szűz?

Egyáltalán nem kéne azon agyalni, hogy mi a normális, ez ugyanis kirekesztő. Számomra az volt a "normális", a habitusomnak megfelelő, hogy próbálkoztam, kísérleteztem, teret és esélyt adtam azoknak is, akik utólag visszanézve nem érdemeltek volna sok esélyt. De hát akkor még a franc se tudta, én optimista voltam és emberismeretből tapasztalatlan. A libidóm mellesleg hatalmas, ha huszonéves koromig önszántamból meg tudtam volna várni azt, akivel érdemes (huszonhárom évesen ismertem meg egyébként), akkor akkora önuralomról tettem volna tanúságot, hogy azzal, ha a vonat levágja a lábam, képes lennék megállni, hogy felüvöltsek.

És sok rossz tapasztalatom volt, az igaz, de éreztem, hogy élek.

Nem tudom, hogy ez "normális"-e. Véleményem szerint az, de azt se bélyegeznék "nem normálisnak", aki reális elvárásokkal vár még valamire/valakire.

Inkább azt mondanám, hogy az én forgatókönyvem az általános. Talán több az ilyen habitusú ember, mint én, vagy más az oka, nem tudom.

Ez az egész szüzesség téma túl van spilázva. Elveszti amikor elveszti, elveszti akivel elveszti. Semmivel nem jobb vagy rosszabb az aki 30 évesen veszti el, mint aki 15 évesen veszti el. A sok szerencsétlen, aki ribikkel vette körül magát persze, hogy ugrik a témára, mert a lelke mélyén érzi milyen mocskos az egész, ezért lerántana másokat is a mocsokba. Nem kell velük foglalkozni. Amikor eljön akire vártál, és úgy érzed, hogy most meg akarod tenni, akkor úgyis megteszed. Ennyi. Számomra ez a természetes.

Egyáltalán nem természetes számomra az, mikor egyesek hajszolják a 10-13 éves lányokat, és sorra veszik el a szüzességüket. Szerintem egy lány nagyjából 14-15 évesen jut el olyan fejlettségre, mikor már önállóan dönthet, habár még az is korai. De egyáltalán nem természet ellenes, ha vár akár 25 éves koráig is. Ha akkor veszti el, hát akkor. Azzal sincs az égvilágon semmibaj.

- Miért nem természetes?

Mert most ilyen korban élünk, hogy ez a normalitás. Eddig a kamaszkort 12-18 év közé tették, de már most kezd kitolódni, szerintem lassan mondhatjuk egész 25-ig...

Lehet 10 év múlva az lesz a normális, aki addig nem akar különösebben felnőni.

Az idő alakítja a dolgokat, a normalitást. A normalitás tulajdonképpen összefoglalva: az adott kor többségi előfordulása, így az lesz a viszonyítási pont.

Mindenre van kontra-pro érv. Lehet könyvekkel jönni, szakikkal jönni, tudománnyal jönni, saját tapasztalatot lökni a másiknak, 'figyelj én is így voltam/megfogod bánni/ nem egyet ismerek aki.../Jucika is így járt.

Attól, hogy bárki sikeresen bebizonyítaná neked, hogy veled van a gond, vagy egyáltalán ez önmagában gond (mit értünk gond alatt tulajdonképpen? hogy nem veszítetted még el valaki a szüzességét, vagy nem volt még kapcsolata? mert a kettő manapság nem igen von maga után párhuzamot, mert attól, hogy valaki háromszor lefekszik valakivel, még lesz kapcsolatilag tapasztalat, mint az, aki fél évig ugyan csak pöttingel, de sokkal több élménye van, egyáltalán hogy kell egy másik emberrel együtt létezni)...szóval, visszatérve, ha meg is győzne valaki, hogy gond van...mit ér el vele? Egy jóleső érzést, hogy igaza van. Te meg szégyelled magad, bűntudatod van, rossz érzésed van, de ezen kívül másod nincs. Frankó. Úgyhogy ezt a győzködést, hogy másokat a szexuális kapcsolataik alapján, vagy a kapcsolataik száma alapján ítélünk meg, nem igazán támpont. Én azt szoktam mondani, addig sosincs baj, mindenki azt csinál amit akar, amíg nem bánt vele másokat. Engem nem érdekel ki mennyit kufircol, és téged se érdekeljen az, hogy mások szerint, mi a normális és hogy kéne, mert már leírtam. Ez kor hozadéka, most itt tartunk, ilyen életkorok szerinti sablon besorolás van, melyik korban min kéne túl esni, mennyi tapasztalatodnak kéne lenni. Majd később másképp lesz, ahogy korábban is másképp volt.

A saját vágyaiddal foglalkozz, és készülj fel a bélyegzésekre, a sztereotípiákra és a többire, amúgy meg tartsd magadban, nagy dobra nem kell verni, sok mindent megspórolsz vele, leginkább vitákat, és a lenézést.

Nem kell ezen drámázni.

Gimis koromban én voltam az aktuális 'ügyeletes pszichológus', sok panaszt, nyafogást, titkot végig hallgattam, és őszintén, örülök, ebből kimaradtam.

Egyébként egyet nem értek, de nem akarok ezen vitatkozni, hogy mért vetik el egyesek, a szerencse faktort, mikor rengeteg dolog összecsengése kell ahhoz, hogy két ember akkor és ott megtudja ismerni egymást.

Aki nem nagyvárosban él, hanem vidéken, egy kisebb létszámú településen, ahol már töviről hegyire ismeri a lányokat/fiúkat, de ő mondjuk többre vágyna mint a fiú kanos bikája, vagy butuska, de bájos lányára, viszont visszahúzódóbb, vagy az osztály ahova elkerül a városba fiús iskola, amit azt jelenti, 2 lány ha van egy osztályban, annak mégis miféle esélyei vannak? Mondjuk ki, főleg ha nem megy utána egyetemre, bekerül valami nála +10-s tapasztalta rókák/nyanyák közé a szalag mellé, vagy ha tanultabb irodába, és kész...ott már munkaidő van,szóval...kevesebb mint annak, aki legalább fele fele arányú osztályba jár, és mondjuk olyan a munkája is, hogy emberekkel kell non stop ismerkednie...nem mondom azt, hogy lehetetlen találni, de eléggé könnyen adódhat az, hogy (itt is volt már ilyen kérdés, mit csináljak, kikerültem egyetemről, hol ismerkedjek, a munkatársaim csak idősebb emberek, a barátaim régóta ugyanazok), hogy ördögi körben találja magát, és szűkül a szociális kör.

Már pedig az ember mért ne válogathatna?

Jól írta a kérdező amit írt, ismerkedett ő, de szerencsétlen mód, nem passzoltak. És furcsa kicsit, hogy ma már az adj lejjebb az igényeidből egyenlő lassan azzal, csak járj valakivel, az se baj ha nem vonzódsz hozzá (garantált szexuális problémák később)/ szellemileg nem passzoltok (vita forrás később)/más az értékrendszeretek (vita forrás - szakítás), és lehetne folytatni...visszatérve, én kamaszkoromban sokat tanultam mások hibájából is, nem gondolom úgy, hogy a fentiek tanulságához feltétlen kell egy kapcsolat. Ezt másfajta kapcsolatoknál is meg lehet figyelni, hogy mi teszi lehetetlenné a tovább fejlődést, pl. mért marad egy ismeretség csak ismeretség, és nem fejlődik mélyebb barátsággá...

Na jólvan, befejeztem. Szóval szerintem éld tovább az életed, tegyél meg mindent, a többi jönni fog.

egyetértek a kérdezővel. szerintem is ez a szüzesség téma fel van fújva de sajnos én is azt vettem észre hogy az a "menő" csaj aki fűvel-fával, és sajnos sok lány azt hiszi hogy ez a természetes . És miért ne lehetne válogatni?

DOWD felhasználónak meg annyit hogy amint látom a szex szüzesség témakörbe elég jártas vagy mi vagy te valami szakértő?:)))) nem akarsz rátérni a sport témakörre inkább?:)))))

#34

Sokat foglalkoztam vele. :)

Sportban nem vagyok jó cirka 20 éves korom óta. (addig nagyon sokat sportoltam :) )

Fegyver, s IT témakörben tudok még nyilatkozni. Lévén IT-s fejlesztő vagyok, és elöltöltős lövész :) (ez a hobbim)

én is huszonéves vagyok és még nem voltam senkivel. éppen azért nem, mert érzelem nélkül egyszerűen nem megy, ez van.Eddig senki nem jött akit igazán akartam volna,pedig többen is próbálkoztak.

Most végre lett volna egy fiú akivel nagyon akartam/akartuk, senki nem vonzott még annyira mint ő, nagyon jól indult az egész, de aztán semmi nem lett az egész kapcsolatból rajtunk kívül álló okok miatt és most már nagyon valószínű hogy nem is fog... kicsit bele is haltam az egészbe. nem tudom hol találok megint olyat aki ennyire vonz mint ő...:( mert nekem pusztán ennyi az akadálya hogy nem szexelek.

most eléggé el vagyok keseredve, és már kb nem is érdekel ez az egész...majdcsak eljön az én időm.

Azért, mert majd ha lesz párod, rohadtul zavaró érzés lesz, és elnyomva érzed magad, hogy ő kiélte magát, betette ide-oda, és duzzad az egója, hogy még te is csak neki tartogattad, te meg ott leszel nulla tapasztalattal, és majd formálhat a kedvére téged.

És amúgy utálom az olyan pasikat, akik szerint ez a természetes, amit leírtam. Hányok tőlük.