Ha egy közel 30 éves férfi, magának való és szűz, az csakis az ő hibája, nincs rá semmilyen mentség? Ha nincsenek barátai, hiába próbál lépten-nyomon azokat szerezni, az is az ő hibája és ne próbáljon meg párt találni sem, a nulla szociális életével?

Ez a baj, hogy nagyon visszahúzódó vagyok én is, de mindig elszánom magamat, hogy na most barátokat szerzek. Aztán egyre nehezebb, nem fogadnak be a társaságokba, mindig csak egyirányú a dolog, csak én próbálok hozzájuk csapódni, megfelelni nekik. Így meg mindig ott vagyok, hogy van két haverom facebookon és ennyi. Soha senki nem ír rám, max ha születésnapom van. Telefonon is csak a munkáltatóm vagy anyám keres (plusz ilyen lehúzós diszpécserek), senki más. Ha elmegyek 1 hónapra egyedül akárhová, a kutya sem keres. Másnak meg olyan gyorsan megy a barátkozás, hogy látom kimegy Angliába, de 1 hónap múlva már sülve-főve együtt van 5-10 baráttal. Nekem meg 1/3 ad élet, vagyis 30 év (ha optimista vagyok és 90 évig elélek)is kevés volt ahhoz, hogy 2 nél több barátot össze tudjak szedni. Ugye a mai ideális nő meg azt várja el a párjától, hogy százával legyenek barátai, sőt befolyásos orvos, ügyvéd, vállalkozó barátai, hogy bármi gond van, akkor ezek segítenek. De ha szinte egy sincs? Ilyenkor úgy néz rád a nő, mintha egy undormány lennél, akit mindenki utál. Mondom, nincs barátom. Erre olyasmi reakció jön, hogy ,,Jesszus, te mit csináltál eddig, otthon ültél 30 évet"? Mondom, nem, de hiába próbálkozok, senki nem akar barátnak lenni, ma ha 23 éves korod előtt (gimi, egyetem alatt) nem szerzel barátokat, igazi barátokat, utána majdhogynem csak érdekbarátságok szövődnek, ahol az egyik vagy a másik hasznot húz belőled. Ha pedig nem fűz hozzád haszon, vagyis nem vagy gazdag, vezető, irgalmatlan nagy kapcsolatrendszerben részt vevő egyén, akkor még érdekbarátnak sem vagy jó. Ritka az az ember, aki úgy tud barátokra szert tenni bárhol és bármikor, hogy azok önzetlenek felé. Régen, szegény megboldogult nagyapám korában máshogyan volt. Nagyapámat mindenki ismerte és szerette annó, több száz igazi, sőt lehet 1000 igazi barátja volt, senki sem várt el tőle semmit sem, mert ne volt gazdag. Igaz TSZ elnök volt, sok mindent ő vezetett, de nem gazdagodott meg belőle, mert földekbe fektette azt, ami azóta elértéktelenedett. De jó példa, hogy akkor még voltak önzetlen barátságok. Most pedig egy fickó mai világban vett ideális ismertetőjele, hogy sok csaja volt, sok jóbarátja van, jól néz ki, jól keres. Ha egyik sem (rosszul nem keresek, de 200 felett sem kapok kézhez), akkor nem veszik emberszámba a lányok. Sajna nem úgy van, hogy zsák a foltját, hogy a csendes visszahúzódó fiú összejön az uilyen lánnyal, mert az a lány is (95%-uk)megvárja még a nagydumás, sok barátot maga mellett tudó, tehetős pasi odamegy hozzá, addig válogat ő is. Ez pedig a kissé magának való pasik magányát hozza magával. Ritka az a srác, aki így be tud csajozni, 10 ből 1. Volt is itt temérdek ilyen kérdés, hogy kissé aszociális emberként van e esély párra. Végigolvasva az ilyen kérdésekre adott kommenteket, majdnem mindig az derült ki, hogy ha lett is párja az illetőnek, akkor 10 ből 9 szer az az illető lány volt, akire egy jobb beszélős, barátságosabb, nyitottabb, extrovertáltabb srác szemet vetett és lett kapcsolatuk. Fiúknál ez sokkal ritkább, mert a fiúknak kellene lenniük a beszédesebbnek, több barátot maga mellett tudónak stb. Meg nekik kell kezdeményezni. Ha valaki pedig nem ilyen, így született vagy így alakult akkor nem nagyon van remény és mentség, mert az ő hibájának fogják azt felróni, nem pedig a környezetének (pl alkoholista apa terrorizálta őket) vagy a genetikának. Senki nem hajlandó a dolgok mögé látni, csak a végeredményt akarja észrevenni, hogy ha magának való, akkor vesszen.

Mennyi az a havi bér, ami alatt csórónak nevezel egy ennyi idős férfit?

Nem, nem. az antiszociális és az aszocális nem ugyanaz. Az antiszoc, az aki szinte ki sem akar és mer mozdulni otthonról, fél kilépni, nem bírja az embereket. Én nem ilyen vagyok, révén hogy egy jó nevű gimiben tanítok, mindig emberek között vagyok, nem félek tőlük, jóban vagyok velük. De aszociális vagyok, nem tudok barátokra szert tenni, nem kötődnek hozzám, ha lehozom a csillagokat nekik, akkor sem. Mintha lenne egy taszító aurám és nem lehet áttörni. Pedig én szeretném.