Pedofil vagyok, ha zavarba hoz a kisgyerekek meztelen teste?

A környezetem elől teljesen titokban tartom ezt az egészet.

Az a legnagyobb problémám, hogy én valóban szeretem a gyerekeket, mármint, ha nem szexuális értelemben nézzük a dolgokat. Mindig is anyáskodó típus voltam, aki szeretett kisebbekre vigyázni, sokáig akartam kifejezetten olyan munkát, amiben gyerekekkel foglalkozhatok.

Amíg van rajtuk ruha, abszolút nem váltanak ki belőlem semmit a gyerekek, azon kívül, hogy aranyosak. De attól tartok, hogy mi lesz, ha a saját gyerekemet kell majd mondjuk pelenkáznom, meg ilyenek.

Egyébként a férfiideálom elég feminin, aranyos, baba arcú, koruknál fiatalabbnak tűnő, velem kb egyidős srácok tetszenek, és ezzel azt hiszem valamennyire ki tudnak elégülni a beteg vágyaim.

Nem szoktam minden nap gyermekeken gondolkodni, nagyon szerteágazó, és kissé elborult a fantáziám szexualitás terén, így, ha eszembe jut bármi kicsikkel kapcsolatos, próbálok elmenni egy teljesen más fantázia irányába.

Eddig ez bizonyult a legjobb védekező módszernek.

Remélem igazad van.

Nagyon szeretnék egyszer, majd anyává válni, és nem szeretném ezzel lerontani a gyerekemet. Remélhetőleg az, hogy van egy gyerekem, akit szeretek, és nem bántok, visszatartó erő lesz annyira, hogy továbbra se ártsak gyerekeknek.

Bár józan ésszel végig gondolva is, hülyeség ilyet tenni, mert nem akarok börtönbe jutni.

De egyébként, ha vonzódom felnőtt férfiakhoz, és képes vagyok felizgulni rájuk, akkor lehet majd normális párkapcsolatom, vagy le kell mondanom erről?

Viszont szerintem én csak össze vagyok zavarodva.

Sose voltam igazán benedvesedve egy gyerektől. Elképzelni ugyan elképzeltem dolgokat, de mindig megijedtem ezektől, és sosem voltam képes ezekre a gondolatokra maszturbálni.

Sokkal jobban vonz egy merev, vaskos pénisz, mint egy kisgyerek, és egy felnőtt nő, mint egy gyereklány.

Találtam a neten egy fogalmat, a pOCD-t, valószínűleg az lehet a bajom.

Kb 14 éves korom óta rettegek attól, hogy pedofillá fogok válni, és, hogy bántani fogok gyerekeket, és ez folyton elszomorít.

Gyakorlatban SOHA nem tennék semmit, őszintén szólva nem is izgat. Amiket leírtam, hogy "felzgulok" - gyakorlatilag sose izgultam fel, inkább félelmet éreztem, hogy "mi van, ha hozzá akarok érni?" "mi van, ha látják, hogy oda nézek" "miért jön ilyen közel?" "normális, ha megölelek egy gyereket, biztos nem pedo dolog ez?"

És, ha testileg érintkezek egy gyerekkel, kezét megfogom pl, vagy a haját fésülöm, nem szokott ilyen erotikus öröm eltölteni.

Kortárssal viszont igen, mert nagyon izgulós vagyok, és hajmániás.

Belinkelek egy videót, vagy egy cikket, ha kíváncsiak vagytok, mit írnak erről a betegségről.

Sajnos nem ismerem magam eléggé, ahhoz, hogy ki tudjam jelenteni pedo vagyok e vagy sem.