Ellehet csábítani, aki nem akarja?

Egy nő általában el tud egy pasit, de fordítva ez már nem mindig van így. Ha nagyon küzd, kitartó, akkor van esélye.

Viszont egyik esetben sem biztos h megéri, mert ha nincs meg azonnal a kölcsönös szimpátia, vonzalom, akkor annak általában oka van.

Én nőként általában meg tudom szerezni a kiszemelt pasit, ha nagyon küzdök, viszont eddig akit így szereztem meg, azzal nemigazán tudtam hosszabb távú kapcsolatot kialakítan, néhány hónap után megszakadt. De olyan is volt hogy értem küzdött valaki, aztán mikor beadtam a derekam, pár alkalom után eltűnt (sose kezdtem szexxel).

Meg persze olyan is van, aki a csillagokat is lehozhatná az égről, akkor se tudnám férfinak tekinteni, max barátnak. :)

Legjobb, leghosszabb kapcsolataim mindig az azonnali (vagy hamar kialakuló) kölcsönös vonzalomból lettek. :)

szerintem olyan esetekben ahol az utálat csap át kedvelésbe, ott minimum van valami olyan tagadás, ami nem is utálat ,csak amolyan jaj őt utálnom kell, nem lehet hogy ő vonzzon. vagy egyenesen azt várja hogy meg legyen hódítva.

-szerintem-

és a kérdésre válaszolva: én azon az állásponton vagyok, hogy aki nem akarja azt fölösleges ostromolni.

#15

igen, egyetértek veled.

22 éves full szerelmes voltam. De annyira, hogy ne láttam.

Mai fejjel a közelébe sem mennék (és ezt nagyon komolyan mondom. már messziről kiszúrom hogy milyen)

Háááát ilyen a szerelem. Belefutottam a pofonba :)

Annyiból nem bánom, hogy szerintem az a nő csinált a fiúból férfit. Elég sokat kiölt belőlem ehhez.

Sokat tanultam az biztos.