Egy szubmissziv férfiből lehet valaha normális ember?

Nem vagyok rá büszke, de gyermekkoromtól kezdve az izgatott fel, ha megaláznak, ha megalázó helyzetben, szerepben vagyok. Ha kevesebbnek érezhetem magam. A normális szexuális aktus nem igazán vonzott, unalmasnak találom. Nem akartam soha, hogy engem orálisan kielégítsenek és olyan érzésem se volt, hogy "de megdugnék" valakit.

Ellenben ami izgató számomra, ha rámülnek, fojtogatnak, lenéznek, irányítanak, ha kinyalhatok egy nőt, ha lepisilnek, ha kinevetnek, ha megkötöznek.

Legutóbb csókolóztam egy nagyon aranyos és gyönyörű lánnyal és azt szerette volna, hogy szexeljünk. Nekem viszont merevedésem se volt igazán, mert ez a lány felnézett rám és tisztelt, részben szerintem azért mert én idősebb voltam nála. És nem szexeltem vele, hanem bizonytalan voltam és vártam, hogy hogyan tudnék kilépni ebből a helyzetből.

Ő meg is jegyezte, hogy szerinte én jobban félek, mint ő. Egy normális embernek élete legszebb percei lettek volna. Nekem kellemetlen volt.

Nővel soha nem szexeltem, kapcsolatban soha nem voltam. Viszont egyszer megvalósítottam az álmomat, hogy egy lány a való életben fizikailag és mentálisan is alaposan megalázott. Gondos tervezés útján én irányítottam úgy a szálakat, hogy ez megtörténjen, de ezt ő persze nem tudta. Ekkor még tizenéves voltam és a lány is. Már 10 éve, hogy megalázott és ez életem legizgatóbb, legszenvedélyesebb emléke, amely okán még azóta is rendszeresen, erőteljes merevedéseim vannak. És azóta sokszor álmodok ezzel.

Amikor dominához mentem és megkértem, hogy alázzon meg (úgy ahogy régen az a lány tette), az már messze nem volt számomra annyira izgató, hiszen én kértem meg rá, azaz feltételeztem, hogy a domina tudja, hogy én nekem ez a vágyam. De a lány, aki a való életben alázott meg, ő végig abban a tudatban volt, hogy én utálom azt a helyzetet és szenvedek. Közben őszintén nézett le rám és nevetett ki. Ezért az a tapasztalat semmi máshoz nem fogható és felbecsülhetetlen értékű.

Azóta is, egyszer se sikerült normálisan felizgulnom, ha egyenrangú partnerként tekint rám valaki (ha pedig felnéz rám, akkor végképp nem).

A beteges szexuális vágyaim kielégíthetőek, de szerintem már sok pénzre van szükségem és ez jóval bonyolultabb annál, minthogy elmegyek egy dominához és megmondom neki, hogy mit csináljon.

Fogadjam el, hogy soha nem lesz normális kapcsolatom és gyerekem, szerezzek sok pénzt és bonyolult szervezések útján éljem ki a szexuális vágyaimat? Vagy lehet ezen még segíteni szakemberrel?

Most örülnék, ha nem lennének trollok, vagy rosszindulatú 'beüvöltések', mivel ez számomra igen fontos téma. Köszönöm szépen a megértést és a válaszokat!