Szingli lányok, más is szokott zavarba jönni jó pasiktól? Hogyan tudnék változtatni ezen? Mert szerintem nagyon gáz vagyok.

Idén nyáron besegítek fagyit árulni egy rokonomnak, és azt figyeltem meg magamon, hogy borzasztó vagyok néha. Most 20 éves vagyok, tanulok még (ez csak nyári kiegészítő meló amúgy is), lassan 1 éve már, hogy nincs barátom. Egyébként, gyorsan leszögezem, hogy csak tanácsot kérnék, nem privátokat, itt nem akarok ismerkedni! Amúgy eléggé válogatós is vagyok pasi téren, de ha néha-néha odajön egy helyes arcú, shortos, tök jól kinéző pasi, akkor én olvadozok. Legutóbb még egy ilyen kaliberű, szép izmos fiú, talán fiatalabb is volt nálam, de annyira mosolygott rám, hogy teljesen zavarban voltam, legalább kétszer vissza is kellett kérdezzek, hogy milyen lesz a másik gombóc, mert tök máshol jártak a gondolataim... Jó, lehet hogy ez a hiányérzet valamilyen szinten normális, és persze emberek vagyunk meg minden, de ilyenkor észreveszem magamon, hogy már annyira úgymond "ki vagyok éhezve", hogy semmilyen szinten nem tudom kordában tartani ezeket az érzéseket. És utána még napokig csak filozok, hogy fúú ez tényleg de jó pasi volt, míg nem jön a következő olyan. Amúgy jelenleg nem is akarok random alakokkal randizgatni, ismerkedés, tinder stb, random szex még úgy sem, mert azért nem olyan lány vagyok! Meg igazából így is elvagyok, csak gyakran rámjön ez a "farok kéne" érzés. Tudom gáz, de végülis így névtelenül kicsit megkönnyebülök, ha kiírhatom magamból... És így sokszor ha ilyen pasikkal találkozok, akik az eseteim, annak ellenére hogy válogatós vagyok (bár sokan megfordulnak a fagyisnál), akkor tök abnormális viselkedést mutatok, idétlenül mosolygok, meg pirulok mint egy ovis, és a teljes képzavar, aki azt sem tudja hol van... De fogalmam sincs igazából miért, mert teljesen idegen emberek, és jól tudom, hogy 0 esélye lesz annak, hogy egyikük is valaha elkérje a számomat, vagy érdekeljem őket, mert én csak fagyit árulok, de ez még jobban bánt. Fogalmam sincs hogy tudjam kordában tartani ezeket a fellángolásokat. Esténként meg maszti, aztán tök sz.rul vagyok, mert de jó érzés volt odanyúlni és a helyes pasira gondolni, de aztán mégsem lesz semmi, merthát egyedül vagyok. Vagyis értitek. És ez megy újra és újra, kezdődik minden előlről. Már lassan elegem lesz, és megmondom hogy b.szd meg a fagyit, inkább ülök otthon, hogy egy férfit se lássak apámon és az öcsémen kívül. Más is szokott egyébként így lenni? Vagy csak én vagyok ennyire gáz? Tényleg úgy érzem magam, mint egy kamasz, mint egy nemnormális, nem tudom. Elegem van ezekből az érzésekből, minden annyira fura, ez egész idáig nem volt így, de már alig tudok megálljt parancsolni magamnak... Valakinek lennének jó tanácsai?