Aki élt már át "merevedési problémát", hogyan tudta magát túltenni rajta?

A saját történetemet szeretném megosztani, és megköszönöm a normális válaszokat.

26 éves vagyok, a barátimmal lementünk a Balatonhoz egy nyaralóba, és 1 hétig voltunk lent (máig)

Voltak lányok is, volt egy akinél már az eleje óta próbálkoztam, mindennap együtt aludtunk csak mondta hogy ő nem egy egyestés lány, úgyhogy ne legyenek illúzióim.

Az utolsó éjszaka előtt délután 3-kor kezdtünk el inni nagyjából 22-23 óráig bezárólag.Ez idő alatt szerintem több mint fél liter közel 40%-os töményt ittam, éreztem is eléggé.

Bementünk a relatíve hideg Balatonba, ott rendbe jöttem "magamhoz tértem", nem látszott,hogy ittas vagyok.(de eleve jól bírom az alkoholt)

A lényeg,hogy jött a lefekvés, tiszta, ép gondolataim voltak, bár mondta hogy a leheletemtől betudna rúgni.Elkezdtem megint próbálkozni, ami a beszélgetések mellett legalább 2-3 órába telt, de a végén már ő is mondta, hogy nem hiszi el, de nem bírja tovább, a "Niagara" szót is használta, ami igaz volt.

Viszont mikor végre eljutottunk ide, nekem már nem tudott megmerevedni, csak félig-meddig, de behelyezni sem tudtam, mert mindig kifordult.

Minden egyéb módon történő próbálkozással is az volt a baj, hogyha bemerevedett a kiváltó tevékenység abbahagyása után rögtön kezdett kiszállni a vér belőle.(de abban a pillanatban)

Szóval egyszerűen nem ment.

Amíg a gatyába volt még azt éreztem hogy nem lesz ezzel semmi gond.

A lány rendes volt, olyanokat mondott amit "hallani akar ilyenkor az ember" de persze ez nem segít mert tudom,hogy csak azért mondta....azt is hogy lesz még legközelebb ne aggódjak..de én akkor ott lelkileg meghaltam, ilyen még sosem történt velem.

Volt már hogy a szoba is forgott velem, és úgy feküdtem le valakivel, akkor is volt,hogy nem úgy merevedett ahogy kellett volna, de használható maradt, és megtudtam oldani.

Lehet,hogy sok volt bennem az alkohol, de nem éreztem.

Nyilván, vagy legalábbis bízom benne,hogy az alkohol miatt volt, csak egyszerűen ez sem vigasztal.

Tudom, hogy ha másnak nem is de legalább a legjobb barátnőjének vagy valakinek elmeséli, de ha nem tenné akkor is most szívem szerint a vonat alá ugranék, pedig nem vagyok ez a típus. (és ezt komolyan mondom, hogy a végletekig magamba vagyok zuhanva)

Elképesztő módon fáj hogy ez így történt, és nagyon szégyellem, emiatt nem is tudok erről senkivel sem beszélni, nincs olyan akinek elmerném mondani az ismerőseim közül.

Azt hiszem itt bárki bármit beszól már kibírom, akár a késforgatók megjegyzésein is túlteszem magam mert nem hiszem hogy ennél nagyobb fájdalmat átélhetek, de ha csak egy segítő választ kapnék már megérte kiírni.