Van itt olyan aki tizenévesen nem kellet senkinek de huszonévesen már ragadtak rá?

Jelen.

Mondjuk tizenévesen se néztem ki rosszul, csak hihetetlen nagy balfék voltam, egyszerűen nem tudtam bánni a nőkkel. Nem is igazán tudtam beszélgetni velük.

Így majd 40 éves fejjel visszagondolva már eléggé vicces :D

Nagyon meseszerű, irreálisan romantikus elképzeléseim voltak a nőkről.

Hogy ők csak ott vannak a toronyban, és nem csinálnak semmit, és várnak a lovagra, aki szerelmet vall egy lanttal.

És eképpen is cselekedtem, minusz lant.

Ha tetszett egy csaj, odaálltam elé, szerelmet vallottam, és vártam a csodát, hogy ő a karjaimba esik, és öröm bódottág.

Aztán ez így sose működött, nem meglepő módon, kicsit ajtóstul a házba módszer, ha előtte egy szót se beszéltünk :DD

Aztán a gimis éveim végére értem el a szellemi érettségnek azt a fokát, hogy ne valami misztikus csodalényekként tekintsek a nőkre, hanem emberekként, akikkel akár lehet ugyanúgy beszélgetni, mint a haverjaimmal.

Nem csak úgy vannak és nem csinálnak semmit és várnak a lovagra, hanem nekik is vannak hobbijaik, vágyaik, terveik, félelmeik, van humoruk, a pina nem csak egy jutalom, amit a hős lovagnak tartogatnak, hanem ugyanúgy vannak szexuális vágyaik, vannak zsánereik, és nem mindnek én vagyok az.

Sőt, ha megismerem őket, nekem se mindegyik szimpatikus, stbstb.

Szóval megtanultam ismerkedni, kommunikálni velük, és innentől már nem is volt gond soha a csajozással.

Hasonlóképp vagyok.

Bár most vagyok 20L mindig is jóval fiatalabbnak néztek tehát valamilyen szinten mindig is hátrányban voltam a korombeliekkel szemben mert 16 évesen 14nek néztek, amikor 18 évesen érettségiztem kb 16nak és most harmadéves egyetmistaként is van hogy még végzős gimisnek vagy gólyának:D

Viszont egyre jobban kezdtem megtalálni a stílusom, van hogy jobban kiöltözöm, elegánsabban akkor tendenciózusan többen néznek annyinak amennyi vagyok illetve többen is néznek meg.

Az utóbbi 2 évben jobban ráálltam a sport+tiszta kaja dologra és ez is hozzátesz az önbizalmamhoz (most sem tökéletes).

Fejben is érettebb lettem nyilván, nálam az utóbbi 1 évbek kezdődött el fejben az ami más lányoknál már kamaszkorban, ami a férfiakkal való bánást illeti. Ahogy előttem is írták, régen valami istenségként tekintettem arra az emberre aki tetszett, rá se mertem nézni, mert hogy úristen, észreveszi hogy tetszik nekem:D

Aztán kinyílt a világ az egyetemen és eljutottam oda hogy nem stresszelek ezen, mindenki más is csak ember, valahogy egyre jobban kezdem nőnek érezni magam és úgy viselkedni, jön ösztönösen, de kamaszkoromban abszolút nem jött, sokaknak meg igen akár már 15-16 évesen...

Külsőre is jobban nézek ki szerintem de ami tényleg a legfontosabb hogy fejben is